Jakut kofák és dorombolás

2017. február 16.

Reggel magunkra maradtunk Zolival, így a 15 perc séta távolságra lévő piacot választottuk jó reggeli ébresztő sétának. A mai nap kegyes hozzánk az ég és csak -30 fok körül van, de ez mit sem zavarja a jakut kofákat, az utcán árulják portékáikat. Nekünk európaiaknak nagyon furcsa hogy a húst az utcán adják-veszik, és itt is fűrészelik darabokra, de hát ha belegondolunk, hogy ha megölünk egy marhát, az 1 óra alatt kővé fagy. Így nincs más választás, fűrésszel kockákra vágják. És ez nem vicc, nézd a képeket! Akár egy egész tehénfejet is vehetsz vacsira, ha megberetválod, meg is tudod főzni! Kisebb állatokat egészben lehet szikla keményre fagyva venni a földről. Fehér vadnyúl, és többféle madár is. A legszebb talán a hatalmas hal kínálat, amik szintén kővé fagyva meredeznek a dobozokból. Van itt minden, csuka, kárász és egy csomó, aminek a nevét sem tudom. Egy fajta hal ami megmaradt a csír, ez nagy kedvenc, és tudjuk, hogy finom is! A zöldségek csak mirelit formában vehetőek.

A belső fűtött vásárcsarnokban találkoztunk Janával, aki utánunk jött, és felhívta a csarnok igazgatóját (aki jó barátjuk), és vele jártuk be az árusok hadát. Nem kell mondani, mindenki hajlongott előtte és kóstoltattak minket, persze mindenhonnan a pult alól adtak a frissebb áruból. Alaposan bevásároltunk szárított, füstölt halakból, kaviárból. Egy standnál alaposan elakadtunk, itt csak szárított, sózott, és füstölt helyi húsokat árultak. Hatalmas kóstolóban lehetett részünk, rénszarvas hús, ló nyelv, csak hogy az egyszerűbbeket említsem. Visszük haza a javát!

Innen a doromb múzeumba mentünk. Mivel a doromb a jakutok kedves népi hangszere, melyen szinte mindenki tud itt játszani, nem meglepő, hogy van nekik doromb múzeumuk! A múzeumban hosszas vezetést kaptunk, mert hát mi magyarok nagyon fontos doromoló barátok vagyunk. Szilágyi Áron magyar doromb művész nagy becsben van itt, és azt is megtudtuk, hogy a múzeum és a zenekar is többször volt Magyarországon. A világ minden tájáról van itt doromb és a készítés rejtelmeibe is betekinthetünk, illetve megtudtuk, hogy a világ legjobb dorombolói a jakutok.

Innen a Makhtal (azaz jakut nyelvről fordítva „köszönöm”) nevű étterembe mentünk, ami tradicionális jakut étterem, nagyon szép berendezéssel kulturált kiszolgálással. Sokat beszélgettünk, hogy az itt nemzetinek számító ételek sok esetben a nagy Szovjetunió más részeiből jött ételek átalakulása. Abban a rendszerben nagyon sok más nemzet keveredett ide dolgozni, vagy nem önszántából, hanem rabszolgaként, és ezek az emberek itt megházasodtak, keveredtek a helyiekkel. Hazafele bevásároltunk, mert a kis társaink (Oleg barátunk és Evgeny a vezetőnk reggel érkeznek).

Vodka szpátty.