5. nap - Újabb határtortúra

Reggelre a szél elállt, verőfényes napsütésben ébredtünk, helyi idő szerint reggel 8-körül. Okosan nyugat felé fordultunk az autó hátuljával, hogy a reggeli nap ne egyből a fejünket süsse.

ZVIJDBiJ5xyHPipI5IcIcawBJLVZzwiodIgjNi28G0c.jpg

Zoli a friss észt tojásból nekilátott szalonnás rántottát rittyenteni, én a nehezen kelés után nekiindultam meghódítani a Finn-öböl vizét. Szép, tiszta víz a part mentén és lassan mélyül, érzetre lehet kb. 5-6 fokos, de a tűző nap sokat segít leküzdeni a fagyoskodást. Társam szuper szuperbio fürdőszerével behabosítom magam és megtisztulva esek neki a meleg reggelinek. Zoli elmosogatott és ő is lemosta magáról a kétnapos út porát.

Talán Tallin

A belvárost könnyen megtaláltuk, leparkoltunk és irány a szépnek ígérkező belváros! Az óvárost várfal veszi körül, gyönyörűen felújított, csodaszép épületek sokasága. Nagyon megnéznivaló! Kulturált, rendes, tele étteremmel, kávézóval és hatalmas területen fekszik. Jópár óra körbejárni mindent, de az egész terület autómentes. Kis piacok, régi öltözetben várfalon rohangáló, vívó vitézek. Nagyon csillagos ötös!

-D49ZVvQFZq4Qffy5tuEhbEWxuIqCE0qox7TTilcyHs,-1Go3GEgCJbQ5NJIiyJRVTKIdl_EtiSoZw_J5NLryKc.jpg

A kikötőbe tett séta közben is csak azt tudom mondani, hogy az észtek vezetnek! Szép modern épületek sorban, semmi hiba. Délután 4 óra körül továbbálltunk az utolsó észt város, az innen 200 km-re keletre lévő Narva városa felé, ami egyben a határátkelő újra Oroszországba.

Útközben

A térképen piros ponttal meg volt jelölve egy Ehalkivi nevű pont az utunktól kb. 20km-re. Nem tudtuk mi az, de nézzük meg! A tengerbe nyúló kis kiszögelés látszott a térképen, földút vezet oda. Táblák is jelölik szépen, de ahogy megérkezünk, elsőre nem tudtuk mi van. Egy füves placc, két szétdőlt épület a semmi közepén. Aztán találtunk egy táblát, amin láttuk hogy itt van Észtország legnagyobb kavicsa. Ezen a tengerparti részen nagyon sok kis félsziget van ahol régen a világítótornyok jelezték a partot az erre közlekedő hajóknak. Csodaszép partszakasz! Egyik félszigetre kimentünk, a végén egy kereszt volt, ami a világvégét jelölte.

bk6kmfmlKeWNp7GY5VlDcIKWpCuTeVzQa97lNIk22YQ,pGdnSBI0OV32YzANGScFAe1DpGn45LfwKb5DVGLEwbM.jpg

Tovább keletre. A part mentén újabb piros pötty. Valaste juga. Egy vízesés, ami a kis patak vizét jó 20 méter magasból a tenger szintjére zubogtatja. Gyönyörű. Van egy kilátó építve, amin ki lehetne menni szembe a zuhataggal, de ez le van szakadva. Valószínűleg az omló partfal áldozata lett. A vízeséstől fél percre kis kemping, kávézó és internet. Kicsit maradtunk.

Narva, várva várt Narva - újabb határtortúra

A város központjába érve megláttunk egy várat, gondoltuk ez a centrum. Ott megálltunk és utolsó erőt merítettünk az átlépéshez. A várfal előtt határ sorompó. Az interneten olvastam, hogy a város egyik fele észt a másik orosz, amit Ivangorodnak hívnak. Ezek szerint a központban a határ. A kapu őrzője visszaküld bennünket a város elején lévő határregisztrációs állomásra, ahol egy ablaknál kapunk egy cetlit - természetesen hülyén nézés és kérdezősködés, hogy mi a szarnak megyünk mi oda kocsival (Persze infó csak orosz és litván nyelven). Be kell állni itt a regisztrációs udvarban egy sorba, ahol nagy táblán futnak a rendszámok. Úgy értettem, hogy ha látom az enyémet, mehetek a kijárat melletti kis bódéba, ott újra fizetni kell valamit, és akkor mehetek vissza a határra. A cetlire, amit kaptunk 0.00 van írva, ezt nem értettem és megkérdeztem a mellettem parkoló szimpatikus orosz fiatalembertől, hogy ez mi? Nagy örömömre elmondta, hogy kb. akkor kerülünk sorra... Addig mehetek a kocsmába vagy ahova akarok! Úgyhogy jelenleg itt ülünk a sorban, várva a nyerő számunkat és írva a regényünket!