A reggeli meetingen az a döntés született,
hogy mivel így is több napunk van, amire még nincs ötletünk, ma elmegyünk
megnézni a Topolinoe mellett lévő, sztálini időkben épített GULAG táborokat.
Ezek a nevelő és építő táborok a kommunizmus ellenségeinek „megjavításának”
céljára épültek, általában nagyon elhagyatott, rossz körülmények között
végezhető, kegyetlen nehéz munkák elvégzéséhez hoztak ide munkaerőt. A
táborlakók borzalmas körülmények között szenvedtek és dolgoztak ezekben a
lágerekben, és többségük nem élte túl a nevelést.
A Jakutiában épült 26 táborban általában út-
és hídépítés volt a program, illetve a bányászat, arany, ezüst és urán után.
A táborok olyan messze voltak mindentől, hogy
nem kellett sok őr, mert aki megszökött, annak többszáz kilométert kellett volna
megtennie vagy nyakig érő sárban vagy mocsárban, vagy a rettenetes hidegben
felszerelés nélkül, ráadásul nem tudta merre kell indulnia.
Az utolsó településtől Tyoplie Kluchi (meleg
forrás)-tól 200 km-re északra vannak a mi célpontjaink. Az ide vezető út megy
Topolinoe faluba, és innen tovább a 900 km-re lévő Batagay-ba. Ez a rész csak
télen járható. A világ vége ehhez képest autópályán megközelíthető! Az út
egysávos. Néha kiszélesedik, a hidak nagyrészt le vannak szakadva. A folyók
jegén kelünk át, ez a nyári időszakban gázlóhelyekre van cserélve. A teherautók
csak a gázlókon mehetnek át, mert a kis hidak csak 5 tonnáig vannak hitelesítve.
Annak megakadályozására, hogy a Kamazok ráhajtsanak, kútgyűrűket tesznek a hidak
elé olyan szűken, hogy csak egy személyautó férjen át. Ez nem véletlen, hiszen
az a három autó, amivel találkoztunk oda felé, az mindegyik olyan dupla súlyúra
rakott Kamaz volt.
A táborok az út melletti erdőben vannak az
enyészetnek átadva. Az egyik egész jó állapotban van. Ez egy jobban őrzött tábor
volt dupla szögesdrót kerítéssel, őrtoronnyal is védve, a másik csak több egymás
melletti épület, amik nem voltak bekerítve. Derékig érő hóban zajlott a
felfedezés. Kiderült Zsenya (Evgeny) nagypapája is egy GULAG táborban halt meg.
Indulás előtt a földre cseppentettünk egy
korty vodkát tisztelegve emléküknek. Az éjszakát Tyoplie Kluchiban töltöttük,
itt a helyi szálló csodás körülményeiről kis videót készítettünk. Csemege!!!
A reggeli meetingen az a döntés született,
hogy mivel így is több napunk van, amire még nincs ötletünk, ma elmegyünk
megnézni a Topolinoe mellett lévő, sztálini időkben épített GULAG táborokat.
Ezek a nevelő és építő táborok a kommunizmus ellenségeinek „megjavításának”
céljára épültek, általában nagyon elhagyatott, rossz körülmények között
végezhető, kegyetlen nehéz munkák elvégzéséhez hoztak ide munkaerőt. A
táborlakók borzalmas körülmények között szenvedtek és dolgoztak ezekben a
lágerekben, és többségük nem élte túl a nevelést. 
Az utolsó településtől Tyoplie Kluchi (meleg
forrás)-tól 200 km-re északra vannak a mi célpontjaink. Az ide vezető út megy
Topolinoe faluba, és innen tovább a 900 km-re lévő Batagay-ba. Ez a rész csak
télen járható. A világ vége ehhez képest autópályán megközelíthető! Az út
egysávos. Néha kiszélesedik, a hidak nagyrészt le vannak szakadva. A folyók
jegén kelünk át, ez a nyári időszakban gázlóhelyekre van cserélve. A teherautók
csak a gázlókon mehetnek át, mert a kis hidak csak 5 tonnáig vannak hitelesítve.
Annak megakadályozására, hogy a Kamazok ráhajtsanak, kútgyűrűket tesznek a hidak
elé olyan szűken, hogy csak egy személyautó férjen át. Ez nem véletlen, hiszen
az a három autó, amivel találkoztunk oda felé, az mindegyik olyan dupla súlyúra
rakott Kamaz volt.