Határtortúra

A lengyel határ hamar lezajlott, és az orosz határon is alig tobzódott néhány régi VW Passat (a tipikus benzincsempész autó), itt ugyanis az orosz oldalon feleannyiba kerül az üzemanyag mint Európában, ezért sokan választják ezt a szakmát, ahogy azt előző orosz határátlépéseinken már tapasztaltunk. Előreengedtek bennünket, és segítőkészen kezeltek az első ablaknál, szépen gördülékenyen ment minden, egy civil ruhás férfi adott német nyelvű vámadatlapot, amit kisebb hibákkal sikerült kitölteni, pecsét, és már látótávolságra az nagy orosz föld! Az utolsó ablakban minden papírunkat magához vette az előbb német iratokat adó férfi és kérte menjünk utána, vizsgálatra a hangárba. (kezdődik...)

Láttam hogy nézi a kutyás képet ami a műszerfalon van és kérdezett valamit amire én azt gondoltam azt kérdi, hogy itt van-e a kutya? Én mondom nem, ő erre néz rám értetlenül és magyaráz amiből rájövök, hogy ő akar kutyát tenni a kocsiba, kábítószerkeresőt, erre én nevetek és mondom neki persze mehet.

Beállunk egy hangárba ahol egy nagyon szigorúan néző tiszt kezd el nekünk parancsolgatni kiabál, és mutogat mit hová tegyünk ki, mit nyissunk ki, és kérdez minden csomagról, igencsak lekezelő stílusban. Majd érkezik a drogdog, ekkor már négyen szedik a kocsit darabokra, és kérdeznek mindent, a kocsi motorterében elhelyezett zokniba csomagolt kutyaszőr teljes káoszt okoz, nem értik. Én próbálom elmagyarázni, hogy nyestriasztó funkciót lát el ez a kis csomag, ők ezt egyértelműen kutya megtévesztésére szánt csempésztrükknek vették. Innen szigorodott az eddig sem baráti beszélgetés, HOL A DROG? Én hiába mondom, hogy csak pálinka van nálunk, mi ezt használjuk. A kutya fél órán át jött ment a kocsiban, de Zoli sátrán kívül még a kolbászra sem vetett szemet. A sátrat indulás előtt Zoliék kutyája oldalba pisilte, ez nagy hiba volt. A sátrat szétszedették velünk, és alaposan átnézték, hiába mondtam, hogy csak kutya lakott benne, és miután kibontottuk úgy döntöttünk sátrat is verünk eme szép helyen, mert nem igazán akarnak elengedni minket. A gyógyszereket amik Zoli dobozában voltak alaposan mintavételezték, a kolbász és szalonna állományunkat is megszondázták, de sehol semmi amfetamin. Alapos kihallgatás után nagyot csalódva kifinomult szimatukban visszapakoltattak velünk a kocsiba, s miután meghallották útitervünket felemelt szemöldökkel néztek utánunk ahogy belépünk a Föderációba.

Üdvözöljük Orosz Földön - azaz az első pálinka, kakalinka

A borderkrossz után egy kis kisüsti szilva pálinkával koszorúztuk meg a feladat abszolválását a rettenet állapotú aszfaltnak közel sem nevezhető krosszpályán. Cél Kaliningrád, még 45 km. A város felé hatalmas dugóban araszoltunk, benzinkutat és látványosságokat keresve, és Zoltán kérésére egy külvárosi piacon tettük meg első megállónkat.

A város lepattant, zűrzavar és nem bizalomgerjesztő semmilyen szempontból sem. A piacon a biztonsági ember letámadta Zolit, hogy azonnal törölje ki a képeket amit ott készített, és végig a nyomukban volt, figyelte mit tesz a két gyanús külföldi nagy hátizsákkal, mi bosszúból alaposan be reggeli ebédeltünk egy kis büfében, és kenyeret vételeztünk. A belváros felé haladva a feltételezett központ mellett észre vettem a városon átfolyó csatornán egy tengeralattjárót! Leparkoltunk és irány a nagy vas, én minden áron be akarok mászni egy ilyen csodába. Hatalmas szerencsénk volt, mert egy időszakos kiállítás van a Kaliningrádi régi kikötőben, így idegenvezetéssel végigmehettünk a tengeralattjárón, egy másik nagy óceánjárón, valamint láthattuk az első törpe tengeralattjárót élőben ami a Bajkál tó fenekére először merült le.

A kikötőben állomásozott az Orosz flotta űrirányító hajója a Viktor Pacaev Kozmonavt, amit láthattunk működés közben a parton, nagyon sok más vízi csodával, torpedókkal, vízibombákkal, és régi tengeri harci eszközökkel is barátkozhattunk. Már megérte!