Orosz búcsú

Reggel ébredés 8 óra körül a Parti sétány 143-ban. Szép napsütésben 6 fok - de az legalább pluszban! De hát amit elhatároztunk az meg kell tenni!

Irány a Balti tenger, azaz Balti-more amoore! Pálinka fertőtlenítő után én kezdtem a locsipocsipancsit. Pucérra vetkőztem, majd be a sós vízbe! Volt már rosszabb is! Pár perc tisztálkodás után kisétáltam a homokos partra és a napsütésben szárítottam hab testem, miközben Zoli üvöltve rohant be a vízbe (ettől nem lett semmivel se jobb). A reggeli piperézkedés után elpakoltunk, és felkészültünk a nyugati part meghódítására (kb. 300 méter, a sziget túloldala). Egy perces kocsikázás után már oda is értünk. Találtunk egy Plázs nevű helyet ahol tengerparti kiülős wifis terasz várt minket. Beültünk. Ugyan 11-kor nyitott a kocsma, de nekünk jó volt a gázrezsó és a kotyogós kávéfőző is! Én írtam, küldtem a képeket, kávé és a gyönyörű kilátás! Fenomenális élmény volt!

Innen tovább a homokdűnén észak felé. A félsziget csodás látnivaló aki teheti és erre jár, nézze meg! Egy múzeumban megálltunk, ahol a a Kúr földnyelv története volt bemutatva, lényege hogy 1900 körül elkezdtek egy speciális fa fonatot készíteni a földre. Kb. fél méteres kockákat csináltak vízszintesen összefűzve ágakkal, mintha dobozokat raknánk egymás mellé, nagyon sokat. A homok így belement a kockákba, de a szél nem tudta kifújni belőle, s így nem vándorolt tovább a dűne. Ez volt a stabilizáció, ezzel a programmal sikerült megállítani az állandóan vándorló szigetet és növényekkel beültetni.

Innen indultuk a határátkelőre, közben kis pofon: az egyik tengerparti strandon egy mezítelenre vetkőzött leányt láttunk úszkálni – szóval nem csak mi vagyunk hülyék!

A határ könnyen ment, nem volt csempész forgalom, be kellett fizetni kb. 2000 Ft-ot a zöld kasszába (valószínűleg ebből üzemel komp, és ebből tartják rendben a szigetet).

Szabadon újra Európában

Litvániához tartozik a sziget északi fele, ahol gyönyörűen rendezett kis települések, vitorlás kikötők, csodálatos parkok és valódi világörökség fogadott bennünket - tehát aki nem kedveli az extrém kiruccanásokat elég ha a sziget északi felét látogatja meg!

Kb. 40 km-es a sziget, az északi végén a komp. Mivel fél a sziget, így itt egy kb. 500 méteres rés van a szárazföld és a nyelv között, ezen keresztül bonyolódik az öböl hajóforgalma ami nem csekély. Sajnos későn vettük észre, hogy a múzeum a sziget csücskén van a komptól még 2 km-re északra. Ezt a múzeumot mindenképp meg akartam nézni, sok szépet olvastam róla, delfinárium, stb, mindez egy régi erődben, amit szépen felújítottak. Így kiálltunk a sorból és felmentünk északabbra ahol hamar megtaláltuk a szépen rendezett erődítményt.

Az idő szűkös volt (már 5 óra volt ekkor) sietve vettünk jegyet és rohantunk a tengeri múzeumba, ami egy hatalmas sokszögletű épület ahol számtalan akváriumban mutatják be a Baltikum élővilágát. Halak, fókák, pingvinek, rozmár, stb. Érdemes megnézni! Sajnos nagy bánatunkra a delfinárium zárva volt, táblát sem találtunk hogy miért és meddig...

A kompozás érdekes volt, nem kellett fizetni. Ami lehetséges, hogy a viteldíj a határon fizetett „belépőben” volt rendezve. Innen továbbra is észak felé haladtunk tovább, Liepaja város felé, ami ha tetszik, ott alszunk. Kb 100 km autózással beérkeztünk a kívülről szépnek éppenséggel nem tűnő városkába egy jónak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető úton.

Inkább egy Riga

Mivel nem nyert meg minket a kisváros, egy szombat esti lázas sörözés reményében tovább mentünk a főváros felé. A város szélén halkonzerv, ubikonzervvel a menünk. További 200 km után beérkeztünk a Lett fővárosba.

Az esti mozgalmas élet és a rendezett körülmények felettébb nyugtatóan hatottak ránk, és ezt megsokszoroztuk a belváros kocsmáiban elfogyasztott Riga Black Balzsam áldásos hatásával (ez egy keserű likőr, hasonlít az unikumhoz, a helyiek nagyon szeretik). A hatalmas meditációs konferencia reggel 4-re ért véget, utána bódultam feküdtünk le a Hotel Radisson SAS - melletti kis utcában…