Túl a határon

Tehát a 0.00 és 1.00 közé ígért behívást szépen betartották, kb. 0.30-kor megláttuk a rendszámunkat a táblán, ahogy az előzőektől láttuk, mi is odaálltunk a kis bungihoz. Újabb 3 Euró leszurkolása után újabb cetli, majd irány a város közepe! A sorban állt 10-15 autó, nagyobb szüneteket hagyva egymás között, amiből arra következtettem, hogy még így is trükköznek a sorban állással, és aki előbb jött, beengedi a barátait maga elé a csepészklubból, ezért a következő hadicsellel minden résbe megpróbáltam beállni. Ezzel persze kivívtam magamnak a helyi erők unszimpátiáját, azonnal lezárták a helyet nehogy beférjek, de így legalább nem állt elém senki. Egy óra után bejutottunk a határra. Észt oldalon normál vizsgálat, nem kezdték el bolygatni a kuplerájt a hátsó részben. Orosz oldal: alig van jármű, ez a sorozás segít. Itt sem akadékoskodnak semmivel, már előre kitöltöttem a „Passazsirszkaja deklaracia” papírt és a migrációs kártyát. Pikk-pakk, egy óra alatt kész minden és újra szabad lábon orosz álom. Ivangorod néven Narva város másik felében, egy főtéri parkolóban, a hotel mellett találtuk meg szálláshelyünket, kb. helyi idő szerint 3:15 kor. Nem kellett altató.

A határátkelésről röviden

Aki elszánt, és autóval szeretné ezt megtenni eme szép országba, a következő segítséget adnám:

Mindenek előtt vízumot kell beszerezni. Ezt lehet a nagykövetségen, de aki nem akar a bürokrácia szifiliszében elpatkolni, annak ajánlanám, hogy egy utazási irodával csináltassa (a követségen elég kekecek, és bármi kis hiba esetén újra kell csinálni mindent, ami idő és pénz). Esetemben a Russervice jól bevált, minden megoldást segítő cég, a követségtől két háznyira, az Orosz Kultúra házában, az Andrássy úton. Jelen helyzetben nekünk üzleti vízum kellett, kétszeri belépés, 14 napnál hosszabb tartózkodás.

Szükséges turista vízumnál: - a foglalás legyen kifizetve ahová mész! Szálláshely voucher, a booking.com-ost elfogadják, amivel aztán tudsz trükközni, mert lemondhatod ha nem úgy foglaltál, és utána már senkit nem érdekel hogy hol aludtál. - utasbiztosítás. Ez a legtöbb bankkártyához jár, de kell róla egy igazolás hogy jó Oroszországban. - útlevél szabad oldallal, még min. 6 hónapig jó kell hogy legyen. - fényképes igazolvány - vízumkérő lap, melyet már csak a nagykövetség honlapján lehet online kitölteni! Csak orosz és angol nyelven van és sok kérdés van feltéve.

A Russervice-s hölgyek mindenben segítenek, leadják, visszahozzák, kb. 5000 Ft ellenében. A vízum kb.11.000 Ft.

A határátkeléshez csak ezek után fogjunk hozzá! Az autó zöldkártyája is kell! Biztosítás!

A határon ki kell töltögetni két dokumentumot (ez már lényegesen egyszerűbb mint eddig volt) Ezeket majd megpróbálom ide mellékelni, akár előre meg lehet csinálni, és akkor nem kell vele ott bajlódni! A deklaraciát csak a sofőrnek kell kitölteni, két példányban, van ahol angol vagy német nyelvű is van.

És megy mint a karikacsapás!

Reggel 8-kor már talpon, irány a Szent Péter vára!

Oleggal SMS-ben letisztáztuk a találkozási címet, melyet a navi 10:30-ra jelzett. Útközben kávé, tankolás, majd tovább az orosz átlagos helyzethez képest jobb utakon. A várost megközelítve Oleg új célt adott, "Jroslav Hasek ulitsa". Akárhogy kerestem a nagy Cseh írónkat - minden formában megpróbáltam beírni a nevét a naviba - de nem. Jön a térképes megoldás: „Gashenka ulitsa Yaroslava”. Na így nem próbáltam... Meg is találtam a Svejk szobrot az utca elején. A peterburgi körgyűrű fizetős! Nem is olcsó: kis szakasz kb. 10 km, 30 rubel. 10:45-re ott voltunk. Oleg boldogan üdvözölt bennünket egy hatalmas lakótelep közepén. Welcome drinknek egy-két pálinka és irány a város - gondoltuk mi, de a liftben rekedtünk. Egy jó orosz lakótelepi liftnél nincs is jobb kocsma. 1 m2, három fő. A csengető gombbal szépen tudtunk zenélni magunknak, de ezek kívül semmire nem jó. Pár ember kérdezte mit csinálunk bent, de nem segítettek. Találtunk a lift falán egy félig lekopott papírcetlin egy telefonszámot, amit Oleg felhívott. Jó hogy volt térerő! A liftszerviz volt, közölték fél óra kb. és jön a szerelő. Közben mi megfőttünk bent, de kis rést tudtam nyitni a bicskámmal, hogy valami levegő jöjjön be.

Az ígéretét betartva a liftszerelő fél óra múlva megérkezett, a fölöttünk levő emeletről lekiabált, hogy mit csinálunk, mintha mi rontottuk volna el a liftet. Kiszabadultunk rabságunkból és elindultunk a metróállomás felé, hogy azzal közelítsük meg a belvárost. Közben elhaladtunk a Balaton Pláza mellett, ami egy üzletház Szentpétervár déli negyedében. Érdekes volt látni tavunkat egy kicsit amorf formában egy pláza tetején. A parkolóban láttunk egy magyar rendszámú autót. A városnak jól kiépített metró hálózata van (6 vonal).

Dél körül érkeztünk meg a belvárosba és ott találkoztunk Oleg feleségével és lányával. Együtt kezdtük meg végigjárni a főbb nevezetességeket. Nem vágunk bele Szentpétervár látnivalóinak részletes leírásában, mivel erről már írtak nálunk szakavatottabb emberek is sok vastag útikönyvet. A mi véleményünk a városról: Maga a belvárosi rész hihetetlen nagy, mint egy átlagos magyar megyeszékhely szőröstül-bőröstül. Aki ide szeretne utazni, mindenképp szánjon rá minimum egy hetet. Akkor is csak felületesen fogja megismerni a helyet. A városba érkező hatalmas turista tömegek, vonzzák a bűnözőket és a gazdagodni vágyó vendéglátósokat, büféket, taxikat... Nekünk sikerült áldozatává válni egy zsebtolvajnak. Egy kisebb összeggel szponzoráltuk...

A több mint ötmilliós metropolisz rendezett, nagyjából tiszta, a közlekedésben a megszokott orosz káosz uralkodik. Este nyolc körül tértünk vissza lepukkant, 7. emeleti panel bázisunkra, ahol gyors fürdés, mosás, vacsora után megérkezett a lakás tulajdonosa, akinél Oleg és családja is vendégeskedik - mostmár mi is. Ő Rudolf, Oleg ufai jó barátja. Óriási orosz vendégszeretettel fogadott minket, mintha száz éve ismernénk egymást. Ettünk, ittunk az orosz gasztronómia csodáiból. Füstölt és marinált halak tömkelegét, kaviárt, akroska levest (zöldségek, tojás, kefir) fogyasztottunk. Újdonsült barátunk egy esti városnézésre invitált, ahol többek között egy érdekes szentpétervári eseményt is megtekinthetünk. Ez a dolog a Néva folyó hídjainak felnyitása, melyre azért kerül sor minden nap éjjel 1 órától, mert a város hajóforgalma csak így tud közlekedni az alacsonyra épített hidak miatt. A várost mindenképp érdemes este kivilágítva is megtekinteni (nyári időszakban 23 óráig világos van!). Esti csavargásunk közben megnéztük az Auróra cirkálót és több pontról is megnéztük a gyönyörű kivilágított várost. A fáradtságtól félholt állapotban vártuk a hídnyitási ceremóniát, miközben idegenvezetőnk elmondta, hogy ez idő alatt a város több pontja gépjárművel megközelíthetetlen (aki ott ragad, az reggelig ott is marad). Eljött a várva várt pillanat. A hidak elkezdtek emelkedni, a hajók megindultak - ez rajtunk kívül másokat is érdekelt. Tömegek nézték a Néva partjáról az eseményt. Irány haza, ahol újra vacsora, pálinka, beszélgetés és hajnal háromkor kisbuszunkba visszatérve (mely a panelház előtti parkolóban várt bennünket) nyugovóra tértünk.