Végre Európa!

Fél nyolc körül ébredve vártuk Oleg érkezését. A reggeli beágyazós ceremónia közben meg is érkezett az SMS, sikerült átlépnie a határt! Örömmel üdvözöltük egymást a Norvég Királyság területén, és kíváncsian hallgattuk, hogy oldotta meg az oda-visszatérést.

Még a norvég oldalon észrevette, hogy a visszautasító pecsét, melyet a vízumra mellé bélyegezték, május másodikai volt, május 13. helyett. Jelezvén a kedves szőke hölgynek, ő már nevetve ment vissza az irodába, újabb jegyzőkönyvet felvenni.  A procedúra után a második autó felvette őt. Az ismerős orosz határőrökkel már nem volt gondja. Sofőrjével, Konsztantinnal azonnal összebarátkozott, elmesélte neki kálváriánkat. Ő jó orosz emberként nem is rakta ki barátunkat az első városban, hanem hazavitte és megosztotta vele Zapoyarniyban lévő lakását, és még útközben telefonon megszervezte Oleg visszajutását a határra másnap reggelre. Igaz hogy csak rosszat írtam a városról, de ilyen rendes emberek is laknak benne!

A határt átlépve azonnal megcsapott minket egy más ország szele. Az út szélén tiszta wc-k, rendezett közterület, takaros, színes finn házak. Az út minősége nem volt sokkal jobb, de jobb volt rajta kocsikázni, tudván hogy újabb, még nem látott ország és érdekességek várnak minket! Kirkenes városában elfogyasztottuk első kávénkat. Itt szembesültünk vele, hogy az eddig is rémisztő árakat lehet még fokozni! Ugyan tudomásunk volt róla, hogy Norvégia drága, de egy-két apró részlet, amit nem árt tudni:

Egy presszókávé: 800-1200 Ft

Cigaretta: 4000 Ft /DOBOZ!

Kenyér: 900 Ft

Benzin: 560-600 Ft/l

Krumpli: 1000Ft/kg

Egy korsó sör 3000 Ft

Az árak nem előkelő helyekre vonatkoznak! A nagy szupermarket, a REMA talán a legolcsóbb.

Innen Finnországon keresztül vezetett az egyszerűbb út, célunk, Európa legészakibb pontja, Nordkapp felé. Első megállónk egy vízesés volt, amibe csak egyszerűen belebotlottunk.

Finnországba átlépve elhagytuk a tengert és a nyíl egyenes utakon hullámvasutaztunk a gyönyörű lapp vidéken. A szarvasveszélyt jelző tábláktól eddig csak reméltük, hogy valódi veszélyt jelentsenek, azonban hamarosan az út szélén legelésző jávorszarvast vettünk észre.

Újra Norvégiába érve, úton-útszélen rénszarvasokkal találkoztunk, akiket néha kiszállva kellett elzavarni, hogy tovább haladhassunk. Az út nagyon változatos egy darabig: hol két méter hó, hol kezdődő rügyezés, zöld zuzmók, hol pedig teljes kihaltság, csak száraz kórók, szikla és hó és jég, mindezeket csak egy domb választja el egymástól.

Európa legészakibb pontja 71,10,21 északi szélességi fokon. A szárazföldön elérhető legmagasabban fekvő hely, amit autóval vagy más járművel el lehet érni. Ilyen kalandoroknak mint mi, kempingezve, szerpentinezve, csak május hónaptól lehetséges az útlezárások miatt.

A hivatalos nyitvatartás még nem kezdődött meg amikor mi érkeztünk, szabadon, fizetés nélkül tudtunk bejutni a kapukon (a belépés 245 NOK, ami 10.000 Ft/fő). Így beálltunk a nagy parkolóba, ahol rajtunk kívül még egy pár lakóautó állt. Középre beparkolva azonnal elővettük a pálinkát, és áldomást ittunk a küldetés teljesítésére! Körülnéztünk a világ végén: két emlékmű, néhány szobor és hatalmas szél - ami itt a tenger mellett nem csoda, de 2 fokban hamar arcunkra fagyott a szemünkből kibuggyanó örömkönny!

A buszt most kineveztük a világ legészakibb kocsmájává (mivel az itteni hatalmas kocsma és étterem komplexum még zárva volt). Előkotorásztuk a három Cohiba szivart, kibontottunk egy palack jó balatonszőlősi rizlinget, és műanyagpohárból, a pálinkát PET palackból szürcsöltük hozzá. Borból előkerült még egy pár a rejtekhelyekről és sokáig beszélgettünk az üvöltő szélben hotelünk halljában. 2 óra körül szolid szalonspiccel másztunk a hálószobába, előtte a felhők között még láttuk az éjféli napot.