Reggel összeszedtük magunkat egy forrásban megfürödve és délre eljutottunk Narvik városba. Ez egy nagyobb kikötőváros, a legnagyobb vasérc forgalommal. Nem zavaró az ipari rész, nincs nagy kosz, és jól el van különítve a várostól. Ahogy az eddigi városokban, itt sincs sok látnivaló, ezek nem történelmi helyek, szinte minden új, hamar körbe lehet járni őket. Egy szebb templomot találunk, de be volt zárva. Kávéztunk, interneteztünk, a nem vezető pozícióban lévők megittak egy sört - 3000 Ft, az olcsóbbikból.

A következő célpontunk Mo i Rana felé eljutni. A már nem tengerparti út tele van alagutakkal, hegyi szakaszokkal, vízesésekkel, gyönyörű tavak, folyók, patakok - igazi természet - szerelem első látásra!

Az utak keskenyek, 6 méter, az alagutak 5,5 méter szélesek, és az út tulajdonképpen végig szerpentin. Szemben kamionok és lakókocsik, szóval aki ide tervezi a menetet ne kezdő jogosítvánnyal, tériszonnyal, és mindenképp jól felkészített autóval tegye! Több helyen hatalmas szél is segíti az autózót a szűk hidakon, alagutakból kijövet meglepetés várható! 500-600 km-t megtenni egy nap kemény meló, főleg ha még komp, esetleg egy kis dugó adódik, a 6-7 kilométeres alagutakban nem igen van félreálló, ha valaki bent ledöglik, vagy valami baj van, vége a világnak, kerülőút nincs.

Nincs nagy forgalom, de ez köszönhető a szezonon kívüli látogatásunknak. Június 1. itt a kezdés ideje. Néha egy-egy kamion versenybe kezd, és a nagy vassal 100-zal,110-zel is sedernek lefele az elöl agyoncsövezett, (rénszarvas elütése esetére) monstrumokkal. Az alagutak nagyon furcsák európai szemmel, nagyon szűk, szikla falú. Nincs kibetonozva a fala, olyan mintha egy régi természetes barlangban lennénk, és kanyarok is vannak benne, sőt sok helyen nem tiltott az előzés sem egy ilyen csőben.

Mo i Rana előtt elérjük az északi sarkkört, innen újra lesz nappal és éjszaka – elvileg. Az idő egyre javul, helyenként már 15 fok is volt, ez nagyon jó jel! Ugyan a polár kocsma 700m magasban, egy hágón van, ahol 2 fok van épp, még az északi sarkkörön túl.

Megállunk a félgömb alakú hatalmas vendéglátóhelyen, de a nyitva táblák ellenére igencsak be van zárva, így külső körátlépő ceremóniát ejtünk (pálinka). Körbenézünk, 2 méteres hó van, így nem minden látszik. A teljesen kopár fennsíkon sok kőből rakott gúla, amit az itt átlépő turisták raktak, 3-4 emlékmű, katonaiak és ugye a határvonalat jelző földgömbszerűek.

Fotózkodunk, majd irány a normális világ! Az éjszakát egy gleccser mellet szerettük volna eltölteni Osterdalsisen-nél, ahol a Svartisen gleccserhez szeretnénk reggel eljutni. Mo i Rana előtt 10 km-rel van a leágazó, innen 20 km az egysávos út. A 20 km alatt a hőmérséklet 14-ről 0 fok lesz, és a végén egy hatalmas hótorlasz: nyitás május 26! Éjjel 1 órakor kellően feszülten és fáradtan nem jó hír ez. Mindenhol kerestük a neten a helyről az információt, de ezt nem találtuk.

Mivel nem kívántunk jégszoborrá fagyni visszakocsikáztunk a mediterrán éghajlatba, és egy zárt kemping területén estünk össze. Előtte még találkoztunk egy nagy jávorszarvassal az út szélén, akit a megálló kocsi nem igazán zavart. Én megpróbáltam kiszállni, hogy a félhomályban lefotózzam, de úgy látszik rám már haragudott, és elosont a fenyvesbe.