Reggel szép időben ébredtünk a pihenőhelyen, ahol mint kiderült, nem szabad kempingezni. Ki is van írva minden nyelven - erre érdemes figyelni - mert bünti lehet érte, több mint a sátorpénz a kijelölt helyen, amiből nagyon sok van. Az árakat nem tudjuk, de majd  megnézem.

A térképre nézve láttam, hogy nagy hágók és hegyek-völgyek következnek, de már a főútról letérve szembesültünk vele, hogy nem lesz egyszerű a következő szakasz. Egy még keskenyebb út, rengeteg kanyar, 1000 méteres hágók, de a tűző napsütésben élveztem a kanyargást és a hegyekben a gyönyörű időt. Több helyen megálltunk és fotóztunk, aztán egyszer csak…

Az előttünk átívelő hídon át leszakadó lavinát figyelhettünk meg. Eltorlaszolta az utat, leszakította a szalagkorlátot és a híd alatti rést betömte hóval. Így a víz mindenhol folyik - kivéve a híd alatt... Stop. Egyre többen állunk, senki nem tud semmit. A kerülőút 300 km. Az idő szép, napozunk és várjuk a felmentő sereget. A sereg egy homlokrakodó formájában egy óra múlva megérkezett.

Fejvakarás után a mi oldalunkról kimarkolt egy-két köbmétert, és így a víz egy része elkezdett felénk hömpölyögni jó 20 cm magasan - épphogy be tudtunk ugrani a kocsiba. A markolót leállítva bemászott a hókupac közepére és elég csúnyán nézett lefelé, majd a lavina másik irányába távozott.

Közben a nép gyülekezett, jöttek az osztrák fiatalok, akikkel bandáztunk, de semmi infót nem kaptunk, hogy mi lészen a hókupaccal. A ragyogó napsütésben az emberek kifeküdtek a pokrócaikra a kocsik tetejére, nem igazán idegeskedtek hogy hogyan tovább. A másik oldalról is megérkezvén egy veterán korú sárga gépezet, ott is harapott egy-kettőt a hóba, majd megállította a járművet, visszajött hozzánk és a közben megérkező sárga teherautós útkaparó cég embereihez, majd fejcsóválva nézegették a túloldalon megrepedt hidat.

A mellettünk parkoló idősebb norvég bácsi jött hozzánk és szólt, hogy a döntés: lezárás! Vissza kell menni, megrepedt a híd a túlsó oldalon, nem biztonságos, nem lehet letakarítani és átmenni sem lehet ma már biztosan, de lehet holnap se...

Nagy örömmel nekiindultunk vissza a hágóról lefelé az első városig. Ott találtunk egy kerülőutat, ami szintén hágó, de ez egy alsóbbrendű út, így legalább izgalmasabb kicsit. Egy szűk úton kezdtük újra a déli irányú átkelést. Hatalmas élmény volt a közel 1000 méter magasban lévő hágón kacskaringózni a 20 fokban, befagyott tavak, szűk alagutak, kis menedékházak között következő célunk, Bergen városa felé.

A hegyeket elhagyva kiérkeztünk a tengerhez közeli részhez, ahol így 2 komp átkelésére volt szükség hogy eljussunk a városba. Már több alkalommal volt szerencsénk kompolni. Nagyon egyszerűen és gyorsan lehet haladni (mivel más lehetőség nincs mindenki ezzel jár).

Nagy, kétszintes kompok járnak, rengeteg autó befér. Szépen sorban állnak, nincs tolakodás, a jegyet a felszálláskor kell fizetni (jó a bankkártya) aztán a kompon, kiszállva a kocsiból van bár - habár sör nincs... A 20 km-ért kb. 10.000 Ft 3 fő és a kocsi, ezt nem érzem túl soknak. Késő estig járnak szinte minden vonalon, alig kellett várnunk eddig. Éjjel aztán az út szélén kinyitottuk a Voyager Hotelt.