Csúnya esőfelhőkre ébredtünk reggel. Sejthető volt, hogy a tegnapi meghiúsult verőfényes hegymászásunk, ma csúfos vizibaletté fajul. Nem késlekedve gyors pakolás után megérkeztünk az alaptáborba, ahol egy hotel, étterem és egy nagy fizető parkoló várt bennünket. Leparkoltunk, majd nagy izgalommal vágtunk neki a túrának.

Az első tábla tájékoztatott bennünket, hogy a tenger fölé 604 m magasságban kiálló sziklaszirt, amelyről a legenda szerint viking uralkodók mondtak beszédet a vízen állomásozó flotta legénységének, a meghódítandó feladatunk. A túra hossza 4 km, szintkülönbség 600 m és hatalmas népszerűsége ellenére sem kiépített sétaútvonal. Nagy sziklákon ugrálva, sárban dagonyázva haladtunk felfelé a szakadó esőben. Piros "T" betűvel jelzik az útvonalat, ami helyenként elég veszélyes területeken halad. Nagyon kezdő túrázóknak megerőltető és rémisztő lehet. Mi a vágytól hajtva, bőrig ázva, erőltetett menetben hajtunk a cél felé, csak inni állunk meg a hegyi patakok, források vizéből.

Több mint egy órás menetelés után megérkeztünk a szószékre. A látvány lélegzetelállító és leírhatatlan, még így szakadó esőben is! Kézilabdapálya nagyságú sík terület a célállomás, melynek 3 oldaláról 600 méteres mélység tárul az ember szeme elé. Két spontán magömlés után fényképezkedünk. Bátorságpróbát tartunk, hogy ki mer kinézni a mindenféle biztonsági intézkedést nélkülöző feneketlen szakadékba. Még a tériszonyos Zoli is kimerészkedett a szélére egy fénykép erejéig, tudván nem mindennapi helyen jár. Az élvezkedés után elindultunk lefelé, ami semmivel sem volt egyszerűbb mint fel. Az eső addigra már alaposan feláztatta a talajt és a sáros sziklákon csúszkáltunk. Egy két mozdulatsort még talán Markó Iván is megirigyelt volna.

A kocsihoz visszaérve az alsógatyánkból is csavarni lehetett a vizet. Nyugodtan mondhatjuk, igen jól esett! Ha már így eláztunk, gondoltuk, a norvég tengeri fürdőzésünket megejtjük és három napos gúnyánkat, újra cseréljük. Egy kis falu kikötőjében találtuk meg az erre alkalmas helyet. Már úszás és stégről ugrálás is szerepelt a rövidprogramban. A 8 fokos, finom, sós víz erőt adott, hogy tovább haladhassunk Svédország felé. Egy zacskós leves elfogyasztása, és 250 km levezetése után első pihenőnk - hogy hűek legyünk a tradícióinkhoz - Norvégia legdélebbi csücskén, Kristiansand városában került sor. A szimpatikus, szép kisvárosban tett séta után a kikötőben virágzó fák között, a lenyugvó nap utolsó sugarának fényében költöttünk el szerény vacsoránkat. Mivel itt is munkaszüneti nap pünkösdhétfő, így áruházat ezen a napon sem találtunk nyitva, így az elemózsiás kosarunk alján talált maradékokat emésztettük fel.