A túra ötlet első felállásban egyszemélyes motoros kihívásnak indult, melyet május végén szerettem volna megvalósítani, eredeti útitervvel hálózsákkal és sátorral, de két keréken. Jelenlegi útitársam Markolt Zoli mikor először hallotta tervemet, azonnal jelentkezett résztvevőnek, így értelmetlenné vált a motor+autó kombó, ezért csapatban szerveztük tovább az indulást. Magam jópár extrém utat végigjártam, és Zoli barátom is rutinos túrázó, tarsolyában El Camino, Nepál stb, így ütőképes csapatot alkotva néhány fröccs mellett rövid úton pontot tettünk az i-re: "irány észak"!

A túra útitervét az én elgondolásom alapján szerint próbáljuk végrehajtani a végrehajtás eszközében beállt változás csupán a két kerék per ember arány megtartása érdekében módosult, így az Akulatúra lebonyolító eszköze azaz a JÁRMŰ újra a sokat próbált dicsfényben tündöklő Öreg Amerikai. Aki nem ismerné az előző blogjaimat, (az olvassa el :), de ő az 1996-ban napvilágot látott Chrysler Voyager 3.3 V6 aut. benzintemető luxusbusz (vaskocka). A minibusz teljes renováció után, várta már az indulás örömteli pillanatát, mikor is kiderült, egy régi új ismerőse is csatlakozik az Akula team-hez. Oleg barátom akivel az első Bajkál tavi túrán ismerkedtem meg, és azóta több alkalommal is látogattuk egymást, szeretne csatlakozni az északi összetetthez.

Az indulást így lényegesen előbbre kellett tenni, mert neki csak a május eleje volt alkalmas a rajtolásra, így a végleges elhatározás Május 2. Este 8 indulás lett. Zolival a buszt 2 személyes komfort fokozatról visszaminősítettük 3 személyes turista osztályra. Sajnos sokmindenről le kellett mondanunk, mert a kisbuszban hárman kell eltöltenünk jónéhány éjszakát, mivel a helyeken, ahová készülünk nem feltétlen lesz szálloda, vagy sátrazási lehetőség jegesmedve puszival. Társam asztalosipari képességét kihasználva, az indulás előtti napon egy palack bor elfogyasztása közben menetkésszé alakítottuk a buszt.