Csukcs támadás, avagy rettenetesen keletre megyek!

Három évvel ezelőtt sikerült találnom egy csukcsföldi összekötőt, aki túravezetőként, mecénásként, segítő és lokálpatriótakén tevékenykedik a világ keleti végén. Többszöri próbálkozás után végre most egy újabb álmom válik valóra!

Csukcsföldi expedíciónkról:

Túránk „nyári” időszakban történik majd, az idézőjel csupán azért kell, mert júniusban max. 5 fok van, és a tengeren ez lényegesen jobban érződik, mint a pára nélküli sivatagban, szél nélkül. A csónaktúrák a 2-3 fokos tenger vizén, állandó szélben, csakis az időjárás jóváhagyásával hajthatók végre. Szóval a csukcsi nyárban, a „bálna bálban”, találkozhatunk sok olyan tengeri emlőssel, ami másutt lehetetlen: íjbálna, szürke bálna, beluga bálna, narvál, gyűrűs fóka, szakállas fóka, rozmár, púpos bálna, kék bálna, kardszárnyú delfin, jegesmedve, és a többiek.

A túra tervezésénél, 3 dolgot akartam erőltetni:

- az itt élő csodás állatvilágot

- az őslakókat

- A keleti pontot (Ázsia legkeletibb pontja)

Ezen elvek mentén haladva a következő tervezet készült:

Július 12. Csomagok a nyakunkba, irány Moszkva! Becsomagolásnál figyelnünk kell: - Súly, de ezt már megszoktuk - Vízálló táskák, ruhák. Minden motyónkat csónakon és repülőn kell cígölnünk. A tengeren, a magas páratartalomban, sátorozásnál és csónakázásnál, ha bevizezzük a cuccunkat, akkor fagyott cerkával fogunk bálnát szigonyozni...

Röpke 26 óra röpködés után (természetesen moszkvai átszállással és onnan tovább nagyon keletre) a csodás Anadyr városában leszünk.

Július 13. Érkezés Anadyr repülőterére valamikor dél körül. Vodka és sör beszerzés, akklimatizáció, jetlag. 11 órával leszünk odébb. Szabad program a városi éjszakában…

Július 14. Ébredés után, irány az első kihívásként, egy öreg Antonovval (AN24) elrepülünk Ázsia legkeletibb repterére, amihez képest a faluszéli legelő 8 sávos, kivilágított autópálya. Lavrentija faluba, Csukcs megye székhelyére érkezünk. A megyében egyébként 4000 fő él. A falu csukcs neve „Kytryn” - száraz kavics köpetet jelent. Beszédes.

Városnézés után egy kisebb halászfaluba kocsizunk, nehogy a nagyváros beszennyezze érintetlen lelkünket. A busszal Lorino faluig menetelünk, ahol majd az éjszakát eltöltjük - még nem tudjuk hol. Ennek a falunak a csukcs neve „Kyuren” - talált házat jelent. Egy eszkimó település, szinte kizárólag csukcsik élnek a faluban, ők bálnavadászok és rénszarvas pásztorok. Nagy élmény lesz az esti party!

Július 15. Reggel korán indulunk motorcsónakkal a Dezsnyev-fokra (ez a világ legkeletibb pontja) a Bering-tengeren 3-4 óra küzdelem. Közben sok esélyünk lesz szájat tátván, bálnát látván, "ne hánnyá' már" programra (tengeribetegek előnyben...). Itt kikötünk egy ősi eszkimó településen, Naukan-ban. Ez egy kihalt település, mely a hidegháború áldozata lett. Az itt élő eszkimók, akik az ősi naukan nyelven beszéltek, a környező, nyugatibb telepekre lettek kiköltöztetve. A naukan nyelvet ma már csak pár ember beszéli. Csónakkal haladunk majd tovább észak felé Uelen faluba, itt is megpróbálunk majd partra szállni. A falu a világ legkeletibb lakott települése, az ueleni lagúnát határoló földnyelven terül el. A turzás (homoksziget) -3 méteres magasságban van a tengerszint alatt, és elválasztja az Ueleni lagúnát a Csukcs-tengertől. A falu a 17-18 században már eszkimók táborhelye volt, és később orosz és amerikai bálnavadászok kereskedelmi helye lett. Kirándulunk a faluban, bálnacsontfaragó művészek alkotásaival örvendeztetve kulturális érzékszerveinket. A nap leszállta előtt, visszatérünk ladikjainkkal Lavrentiába.

Július 16. Korán kelünk és csatlakozunk a bálnavadászokhoz akik hagyományos (ősi) módszerekkel próbálnak a falu népének élelmet szerezni. Az eszkimók kvóta alapján halászhatnak nem védett bálnákra. Ez fájó, de az élelmezés miatt van. Csak így megy itt, ez nem úri luxus hanem életben maradás. A szigonyozás után a jól megérdemelt wellness a Lorinszki melegforrás meglátogatása. A csodavíz egy mesterséges tó, és a föld alatti erekben szivárgó forró víz egy csodás mikroklímát alakított ki itt, sajnos egy részét már tönkre tették a barbár idelátogatók és itt élők, de több növény fejlődött ki itt ebben a csodában ami sehol másutt nem létezik a világon. Ha minden igaz itt alszunk sátorban.

Július 17. Újra matrózok leszünk irány a Bering tenger Provigyelnyia felé A Szenyaviri-szoros elsőként ahol 3-4ezer éves ősi eszkimó telepek voltak hajdan, a szorosban rozmárok, fókák, és sok bálna tanyázik. Útközben megállunk a Khalyuskin-foknál itt különleges madártelepeket fényképezhetünk és csodálhatunk, ebben az időszakban rengeteg vándormadár fészkel itt. A „Bálna sikátor” eszkimó szentély a következő megállónk, itt egy régészeti komplexum is látogatható. Transzfer autóval Provideniya településre. A megye központja, régen hajózási központ volt, ma nagyon kevés lakó - biztos szép lesz!

Július 18. A városból (!!!) autóval megyünk a Novoje Chaplino eszkimó faluba. Körbejárjuk az évezredes eszkimó település nevezetességeit, és forró fürdőjét. Következik az Avan eszkimó telep a sós tenger és az Isztihed tó elválasztójánál. A tóban egyedi fauna, sok a kizárólag itt élő faj, pl.: csukcsi csír. Visszatérés Porfészekfalvára.

Július 19. Reggeli hegymászó túra a Portovaya hegyig, fentről fotózás a Provideniya-öböl körül.

A képen a vezetőnk Evgeny, a kilátás a másik irányba sokkal szebb...

Július 20. Visszavonulás, városi séta, sok sör és vodka. Ha nem csúszik a program, a bátorság összegyűjtése után irány a fantasztikus légikikötő - és egy Mi8-as helikopter, mint helyközi járat berepít minket Anadyrba.

Július 21. (szerda). Reptéri transzfer. Indulás Moszkvába.

Kockázatok: az időjárási viszonyok miatt késés lehetséges (több órától több napig). Az időjárási viszonyok nem csak a légi közlekedés, hanem a hajóval való tengerjárás szempontjából is kiemelt jelentőségűek. Zord tengerek esetén motorcsónakkal kimenni nem lehet. A tengerre való hajózásról a hajóskapitányok döntenek. A program az időjárási viszonyokhoz igazodik.