11. nap -  Barguzinba menet

Nagyon rossz éjszakám volt. Pörögtem, izzadtam, fáztam, stb… Reggel kiderült hogy nem kellene inni a csapvízből - én pedig mivel nem volt más, azt ittam. Mondta Tatjana hogy azért van ott a forraló, hogy abból kell inni - nem csak ha teát akarok! Na jó... Remélem nem itt gebedek meg, akkor inkább valahogy elvánszorgok egy sámánig hogy javítson rajtam - úgyis rám fér egy nagygenerál!

Összepakolok, közben megkérem szállásadóm, nézze meg nekem hogy tudok eljutni Barguzinig, mert nem akarok szembenézni a szakkönyvek és az internet által publikált szörnyű valósággal… Busz indul reggel 7 és 8 órakor, a menetidő 8 óra ha minden  rendben... ÁÁÁ! Igaz, kb. 300 km és nem lesz jó az út, de akkor is... Ráadásul a város másik végéről, ahová 8-ra oda kell érni. És azt mondja a gyezsurnaja hogy ha nem időben veszek jegyet lehet nem is lesz, mert ilyenkor csak 1 busz megy (mert nyáron sokan járnak akkor ha elkel annyi jegy indítanak még egyet). Már sírás közeli állapotban gondolok a reggeli kelesre. Buszozás a hátizsákkal és a buszpályaudvaron meg benyögik hogy majd a holnapira csússzak ki kicsit előbb… Gondoltam elmegyek a boltba valami kajaszerűségért, meg a buszra valami sokkolót szerzek hogy kibírjam. De Tanya kiabál hogy azonnal menjek a keleti buszmegállóba, onnan indul egy direkt kisbusz 3-kor, de már csak egy jegy van most menjek oda és vegyem meg. Nincs messze, 20 perc séta. Dél elmúlt, időm tenger! Több lett a séta, kicsit túlkombinálta a térképészem, de megtálaltam a kis buszpályaudvart. Kis piac után szép új épületek, építkezés jobbra-balra. De látom a kisbuszokat, odavágtatok, szépen kitáblázva – óóó -, minden régió, a buszokon pedig tábla, ahova mennek! A bejárat előtt áll a Barguzin feliratú kisbusz, tele emberrel. Még 1,5 óra ha jól gondolom… Bemegyek. Pénztár megvan, kérdezek: angol? Nem megy… Megy orosz! Kérek jegyet Barguzin. Kedves arcú burját lány néz rám mosolyogva és közli: Nem értem! Ennél jobban nem tudok szépen kérni: Kérek szépen jegy Barguzin busz 3 óra. Ezt mind tudom oroszul... Néz rám és hadar valamit, és a mellette ülő magas orosz férfira néz, az bólogat, leírja egy cetlire 550 rubel. Akkor értette! Kapok jegyet, az orosz mondja hogy menjek vele. Kimegyünk a buszhoz és kérdi hol a csomagom. Mondom hogy a hotelban. Ő mondja hogy jöjjek siessek mert már mindenki itt van és fel kell pakolni aztán indulás! Séta vissza, zsák a hátamra, elköszönök, nagyon sok segítséget kaptam és tényleg jó a hely (Ulan ude Hostelhaus)!

A bazinagy zsákom felkerül a busz tetejére, mondom embernek hogy vigyázzon rá, mert törékeny! Persze úgy b*ssza a tetőre csak úgy puffan... Lekötözi egy madzaggal, kérdezem hogy vehetek-e még inni, vagy enni? Erre morgolódik hogy megyünk már, de valaki még hisztizik hogy ő is bemegy a kisboltba, ami itt van mellettünk 4 méterre. Puszedli, almalé a mai kaja!

Indulás, 14 ember a kisbuszban, Hyundai h1 szűken vagyunk… Én a háttal ülő sorban a sofőr mögött középen. Se láb kinyújt, se oldalra dől… Mindegy, nem kell 5-kor kelnem! Sofőrünk szépen halad, a jeges úton himbálózunk az erős túlterheléssel észak felé. A velem szemben ülő néni, nem bírja tovább és kérdezni kezd (amúgy mindenki beszélget): Honnan jövök? - mert látja hogy külföldi vagyok! Nem tudom honnan... Mondom neki, magyar vagyok. Jajj, hát ő ott volt az ásatáson a temetőben 22 éve! A mellette ülő ember is, és az egyik lány (hölgy anyukája is) mindenki tudja mi van! Azt is hogy a Tatjana Filipova vár engem Barguzinban. Ő a múzeum igazgatója, akit a hostelből felhívtunk, és ő mondta hogy kijön a buszhoz! Kis falu gyors hírek, még ott se vagyok, de már tudják! Kiderül hogy a néni aki szinten Tatjana (ő a negyedik akit itt ismertem meg) a Petőfi Sándor utcában lakik, és kéri üdvözöljem a múzeumos Tatjanát! A busz csak Barguzinban áll meg így csak 5 óra az út, illetve van egy pisi – cigi - kaja szünet kb. féltávon. Ott egy kis étterem van, mindenki gyorsan iszik egy teát, pisil, vagy bekap valamit, kb. 30 perc pihenő. Onnan a Bajkál partján haladunk, szép lenne ha látnék valamit a jeges ablakokon keresztül, de nem… Lemegy a nap, tök sötétség, sehol egy falu, az út szar, a busz zörög, mint egy traktor, ugratunk, csúszunk, néhol lassítunk ahol a hófal beszakadt oldalról és át kell rajta menni... Nincs nagy forgalom. Óránként 5-6 kocsi. Egyszer mellénk ér egy másik kisbusz és mutogat valamit. Megállunk, sofőr a tetőre, majdnem elhagytunk egy táskát… Remélem nem hiányzik a fele cuccom... 8:30 lehet, kb. első megálló, aztán már látni valami fényt, a kocsma - ott le kell szállni. Remélem... Látom a Lenin utcát, és az a címet kaptam. Kimászok a buszból, lábaim még nem annyira működnek. Megcsap a fagyos szél, sapka! Sofőr már a tetőn, kérdezi ki száll ki?

Egy bundás néni lép hozzám és mondja a sofőrnek hogy én, vagyis az én cuccom adja ide… Leszedem, ő karon fog és mondja hogy menjünk mert hideg van! Én szenvedek a zsákkal, de kiderül hogy a lánya és a férje eljöttek értem kocsival. Táska be két utca, hotel. Táska ki hotelba be! Barguzin falu, közvilágítás nélkül. Az utcák nyakig havasak, így nem tudom aszfalt van-e? Itt jó lett volna sétálni a hátizsákkal tök sötétben egy fejlámpával, lehet holnapra már ki lennék tömve a múzeumban - íme a púpos egyszemű világító yeti! Szoba, leülünk, beszélgetünk, hatszor elnézést kér, hogy nála kicsi a hely és hideg van. Elmesélem a sztorimat, ahogy tudom, kézzel lábbal. Néni nagyon jó fej, rajzol, mutogat pár szót tud németül és angolul is. Látszik hogy jó pedagógus, minden kommunikáció jól megy. Közben elkezdenek kaját behordani a szobába. Hideg nyers hal, főtt krumpli, céklás káposztás hideg saláta, leves, valami fasírozott szerű krumpli pürével, sütemény, kávé, tea. Mindenből kettőt! Az elmúlt héten ettem kb. ennyit összesen! Beszélgetünk az ásatásról az emberekről. Aztán kapkodva mondja hogy egyek, mert neki menni kell haza fűteni! Kicsit eszik a levesből és megbeszéljük hogy reggel 9-kor jön értem, és szervezkedünk!

Zuhany. Ez még egy szép orosz emlékmű! A csodálatos, zenélő, több színnel világító, ventillátoros kínai csodazuhany, lábmasszázs funkcióval - slaggal bekötve - és slendriánul rásederintve a fürdőszobai villanydoboz vezetékeire! Klasszikus... Viking törzsek Krisztus előtt pár száz évvel szebben megcsinálták volna… A bojlert meghagyom magamnak további ezoterikus tevékenységeim végzéséhez mert olyan szikrák és puffanások törnek elő belőle hogy a Gyurcsók bácsi varázsgömbje ehhez képest ebpénisz! Megrázó élmény nélkül alszom...