13. nap -  Barguzin völgy

Reggel 9-re összepakolva. Tatjana jön értem. Én a hátizsákkal indulok, de mondja hogy azt még ne hozzam, csak reggelizni megyünk. Újra a kis kávézóban hideg előétel, buza, csiburka, ez a hússal töltött tészta ami ki van sütve. Tea. Innen visszamegyünk a hotelembe, és elköszönünk. Megígérem hogy írok, és átadom az üdvözletet az itt dolgozóknak. Azt mondja Tatjana, 20 perc és itt vannak értem. Várakozok. Egy óra... Senki... Felhívom a számot amit kaptam, Léna a hölgy, aki jön értem. Felveszi és mondja hogy 10 perc!

Ott is vannak, Léna és Vova. Oroszul próbálunk szót érteni, velem egykorúak lehetnek, vagy fiatalabbak kicsit. Megbeszéljük hogy ha tankolok akkor elvisznek fel északra szép helyekre. Holnap reggel pedig a Zabaikalskiy nemzeti park, ott megtudjuk át lehet-e kelni. Jó fejek. A lány a turisztikával foglalkozik, a fiú mindenesnek tűnik, még nem tudom. Rajzolunk térképet, beszélgetünk, és ők is lehülyéznek hogy ilyenkor jövök ide! De aztán tetszik nekik is a gyönyörű téli táj. Beszélünk Európáról, a nagy Oroszországról, a tapasztalataimról. Megyünk felfele kb. két órát, közben megállok egy-két fotó erejéig. Léna vezet a jeges csúszós úton magabiztosan. Több helyen leterelnek az amúgy is földútról. Aztán egy helyen a patak kiöntött, és teljes jégpáncél fedi az utat fel méter magasan ahogy egyre feljebb folyik a víz újra ráfagy. Nagyon jól néz ki! Kerülőút, rettenet szar... Közben nagyon sok tehenet látok. Kérdezem hogy ilyenkor mit esznek, és hogy nem fagynak meg? Szőrösek ahogy közelről megnézem, vastag bundájuk van. Azt mondják hogy nem nagyon van mit legelni, de sétálnak, és este kapnak szalmát otthon. Eljutunk egy buddhista kolostorhoz. Bemegyünk, pörgetjük a malmokat, pénzt adunk. Körbejárunk. Kijövünk, de valamit még keresünk. Elindulunk fel a hegyek felé, az erdőben végig szalagok kísérnek, a kolostortól egy kiskutya kísér. Jó erős tempóban kb. 20 perc a hegy lábánál kis hegyi szentély, nagyon sok szalaggal. Egy kőre festett szentkép. Ezt már láttam. Sok gyerekjáték letéve egy helyre. Kérdezek. A gyermekáldást kérni jönnek ide a burjátok, vannak füzetek és abba írják kívánságaikat, a játékok pedig az ajándékok - áldozatok ha úgy tetszik. Azokat az árvaházak kapják meg. Gyönyörű hely!

Innen még észak felé megyünk, és egy szent forrás a következő. Öt különböző betegségre öt forrás vize a gyógyír, egy erdei út vezet ide, nagy hóval, de Léna halad, nem zavarja. A forrás alatt faházikók, szauna, étterem, de zárva van minden. Mászkálunk a nagy hóban, de télen semmi. Innen egy kerülőúton megyünk vissza mert Vologya ha jól értem szalmát akar venni. egy majorban. A kerülőút egy dűlőút, de megyünk. Telefonos segítséggel, itt jobbra hol balra. Aztán egy építkezés, a híd lebontva. Semmi. A cölöpöket kenik a rabszolgák. Az egyik odajön fényképezkedik, kér egy cigit, elvesz 5-öt... És mutatja hogy arrébb le tudunk menni a Barguzin folyó jegére, és kicsit lejjebb ki tudunk jönni a jégautópályáról. Léna szívbaj nélkül kikerüli a lejárónál álldogáló Volgást aki nem meri eldönteni, menjen-e vagy sem. Kis manőver és a jégen van. Beszállunk, irány a jégpálya! Kicsit kocsizunk a folyón és megvan a kijárat. Nehezebben, de feljutunk, a Mazda 3-as japó nem ismer akadályt. Szénamustra után indulunk délnek a másik úton a folyó bal partján. Nagyon keskeny, rozoga földút, ráfagyott hóval. Kicsi faluk, pár ház, tehenek. A szikrázó napsütésben két oldalt pedig a hegyek. A Barguzin-völgy! Sokat kerülgetjük az akadályokat, míg beérkezünk, egy kis faluba. Vologya mondja hogy itt vannak a lovai. Megállunk egy háznál. Öreg szibír nyit ajtót, azonnal beterel minket. Köszönünk, mama is felkel. Igazi régi parasztház, tejszag! Kimegyünk megnézzük a lovakat, aztán a kecskéket, majd a fűtött disznóólban a kis kecskéket. Az öreg büszkén mutatja nekem állatait. Indulnánk tovább, de itt nem úgy van. Az öreg visszakerget minket a házba, mert a mama kipakolta az uzsonnát. Mindenféle házi hús és sajt, uborka, házi vaj. És előkerül a vodka is... Enni kell, nekem még levest is mernek, nehogy elfogyjak. Mozdulni sem bírok, de próbáljak még hátha egy kis sütemény! Menekülni kell... Az üveg vodkát meg kellett inni az öreggel, aztán ölelkezés és meg kellett ígérnem hogy visszajövök... Indulunk tovább. Lassan az ördög lekurblizza a napot, azaz nem lassan, a horizontról egy perc alatt eltűnik. Nagyon furcsa jelenség. A félhomályban érkezünk meg Ust Barguzinba, a kikötő községbe. Kis hotel, közvilágítás nincs. Ágy jó, fürdő a folyosó végén. Megnézem...