18. nap - Éjszakai vonatozás
Későn keltem, aztán egy búcsúkört tettem a Burját metropoliszban. Kimentem a piacra, de ma sem találtam semmi érdekeset. Aztán irány a vasút! A neten azt az infót találtam, hogy csak este 11:30 kor indul vonat Irkutskba - ami odaér 8 óra alatt - de nem erre vágytam! Nem akartam ott aludni az 1,7m-es vasúti ágyikón körbevéve rendes oroszokkal! Sajnos nem volt más esély, elmentem a kisbusz parkolóba is kérdezősködni, de a 10 órás buszozás helyett mégis az éjszakai vonat mellett döntöttem.
Jegyvásárlás. Újra jegytortúra. Sorba be, jegykérés. Néni semmit nem ért, pedig már rajzoltam is. A mögöttem álló fiatalabb srác értette mit akarok, az esti vonatra egy jegyet az alsó ágyra. Oké. Tolmácsolás. Néni mondja hogy csak a felső ágyakra van hely. Bingó! A bazi hátizsákommal, amit sehová nem tudok elzárni. Nagy élmény lesz gubbasztani vele két méter magasan! Szép este! Mikor bementem az épületbe, pont az állomáson pihent a Transzszibéria Express. Moszkva-Vlagyivosztok, 9300 kilométer, 6 nap, túl a féltávon! Nem látszik semmi különös rajta piros, kék és fehér. Orosz zászló. Az egyik párás ablak mögé eldugva ott a felirat: Moszkva-Vladivosztok.
A vasút
Szibéria Krasznojarszk utáni része, közúton nem érhető el, ott vége a világnak. Utak nincsenek, vagy ami van az föld, kő és sár és katasztrófa! Lassú és sok esetben járhatatlan. Így az egyetlen út, amin a teher és minden egyéb forgalom eljuthat ide a VAS-ÚT! A Transzszibériai vasútvonal egy oroszországi vasúti fővonal, a Föld leghosszabb vasútvonala. A személyforgalomba bevont teljes hossza 9288,2 km. Ebből 1777 km (19,1%) esik a vasútvonal európai és 7512 km (80,9%) a vasútvonal ázsiai szakaszára. A vasútvonal induló állomása a Jaroszlavszkij Pályaudvar Moszkvában, a végállomás Vlagyivosztok pályaudvara. A vasútvonal eredeti hossza, a forradalmat megelőzően, Szentpétervár és Vlagyivosztok között 9508 km volt. A Transzszibériai vasútvonal széles nyomtávú (1520 mm), kétvágányú, azaz oda-vissza irányú, végig villamosított. Mindvégig a Moszkvai idő az úr, azaz a vasútállomásra érve át kell állni a Moszkvai időszámításra és úgy gondolkodni.
Miután megszereztem a jegyem, boldogan indultam a városba az utolsó Burját napot eltölteni. Ettem ittam és végigjártam újra a belvárost. Nehezen, de elértük a 10 órát. Hátizsák fel, irány a vasút! 10 perc séta és ott vagyok! Várnom kellett vagy 45 percet, de aztán bemondták! A vágány nem volt kiírva, kicsit káosznak tűnt, de reméltem hogy a tömeggel meglelem az utat. Érkezik. Bemondják. Van kb. 12, de lehet több vágány is. Mindenki elindul kifelé - én is. Jön egy vonat, nézem a kocsikat, az enyém a 12. vagon. A vonat 9 vagonnál véget ér – kezdődik! Az elsőkre kezdenek felszállni. Oda próbálok jutni az egyik gyezsurnajához, de addigra még öt vagont pillantok meg a ködből közelíteni a vonat felé. Ott az én kocsim, a 12-es! Felszállás, tolakodás, a helyek nagyjából megvannak, de nincsenek, csak a páros számúak kiírva. Ülünk és várunk, majd lesz valami eligazítás. Nagy a fejetlenség, sok csomag. Lassan mindenhol helyre kerültek az emberek, valaki kitalálta melyik ágy kié, és mindenki szó nélkül költözött oda. Az intézkedő néni azt mondja az övé a felső ágy, én nem reklamálok! A táskáknak a fekhely alatt van hely, ahová a néni batyuja befér, de az én bazi zsákom biztosan probléma lesz. Leülünk és várjuk a rajtot, szemben a felső ágyon egy kínaiforma fiatal srác elkezdi megcsinálni az ágyat magának, addig mindenki fejlehúzva gubbaszt az alsó ágyon mert hely az semmi! A tetőn (legfelső polc) van egy „szép” matrac, pokróc és párna. Ezek nem túl bizalomgerjesztők, de hát éjszakai vonat!
Közben a 40 perces pihenő véget ér, a vonat elindul Irkutsk felé, jön a gyezsurnaja és ellenőrzi a jegyeket, valamint tiszta ágyneműt ád. Mindenki elkezd szorgoskodni, matrac lepedő, párnahúzás, persze amennyire elférnek egymástól. A hely igen szűkös, 6 ember nagyjából 3x2m helyen. Sűrű emberszag. Én megvárom míg mindenki végez, a hátizsákom lerakom középre a földre, máshová nem tudom. Útban nincs amíg nem kezdenek el mászkálni. Felhúzom a kis ágyam, csudajó lesz! Hozok magamnak egy termosz teát, és megpróbálok lefeküdni. A lefekvés még csak megy is, de aludni! Aki nem szokta meg hogy minimum négyen horkolnak, krákognak s szellentenek sudarasakat a közvetlen közelében és közben a lábánál lévő folyosón 2 percenként elcsoszog valaki teáért vagy wc-re, annak komoly éjszakája lészen! Én is így jártam, ráadásul a fűtés az ágy alatt van, így a seggemről vízesésszerűen hömpölygő víz a műbőrkanapé és a speciális középen elvékonyodó matrac hatására olyan, mintha egy szép nagy vizelet tócsában hemperegnék! A lábam kilóg és lelóg, az ágy kb. 1,6-1,7 m hosszú lehet, ha a folyosón elmenő emberek belerúgnak, akkor behúzom. A fejemnél lévő ablakra ráfagyó pára folyamatosan olvad, ami hogyha jól felhúzom magam (hogy ne lógjon ki a lábam) a nyakamba folyik. Szóval ideális alvóhely, de ez csak az én európai, válogatós, puhány szervezetem zavarja, mert szépen horkolnak körülöttem! Írok, nézelődök, és talán egy pár percet még aludni is tudok 3-4 óra után…