4. nap - Bajkálon

Kicsit későn ébredtem, a lányok már pakolásztak, reggeliztek, és a házi néni is takarított már. Összeszedtem magam, bepakoltam a fotós táskába ami kellhet, gép akkuk töltő távcső állvány, és az összes telefon, mert a házunkban nincs térerő... Sem net. Együtt indultunk a házból, a lányok nagy pakkal, én csak a kis táskámmal. Nem hagyták hogy segítsek. Kemény hideg volt, de tűzött a nap, ami a hegyek miatt kb. 11-kor került elő. Lefelé menet a lányok estek-keltek a tükörjégre fagyott úton. A Majak Hotelbe mentek, ami a központi hotel a faluban. Itt van net meg bankautomata is. Egy pillanatot neteztem én is és továbbmentem a piacra ami innen felfelé - északnak - van. Emlékeztem hogy ott jó friss gőzön párolt halakat árultak az öregasszonyok. Talán van olyan akinek a férje lékhorgászik. A külső standokon csak egy-két füstölt halas és ajándékárus fagyoskodik. A bejárat mellett mindkét oldalon egy kocsma (itt az ilyet „caffe bar”-nak hívják) van ital, kaja meg kicsi bolt is.

Ismerős a kiszolgáló személyzet, a két évvel ezelőtti képeken rajta vannak. Egy soktagú család, de nem idevalósiak. Arab-török formák, egymásközt fura ugrum sukur nyelven kajabálnak vagy nyolcan a pult mögött. Kérek két buraskit (tésztába töltött hús, szerintem birka) meg teát. Az egyik megkérdezi honnan jöttem, megmondom neki, erre a padon ülő lány akivel beszélgettek rámszól, hogy helló szomszéd (angolul) - osztrák volt Linzből. Ő is Oroszországban tanul. Hm, népszerű intézetek vannak erre... Megreggeli-ebédelek, közben beszélgetünk mondja hogy nagyon fázik de kicsit kimegy ha már eljött ide.

Én is összeszedem a cuccom, illetve akarom, de leszakad a stativ (állvány) fogókája, eltört. Hm, biztos gyenge volt... Ráakasztom máshova a vállpántot. Ok jó. Következő képpen szerszámolok fel: állvány jobb váll balra lóg, fotós táska bal váll jobbra lóg , így nem verem tökön magam mikor a táskából ki akarok venni valamit. Középre pedig a fényképező jön hogy tudjam használni ugye, csak ebben a sorrenden tudom le és felvenni őket. Elindulok kifelé első lépés után leszakad a táska pántja épphogy elkapom. Most mar jól röhögnek rajtam a jumurdzsákok... Leszerelvényezek újra.

A mellettem levő asztalnál ülő valami hivatalnok formák is nézik a szerencsétlenkedésem, az egyik megfogja a pántot tartó műanyagot és rázza a fejét, ez itt -40 be nem jó magyarázza oroszul, és mutatja a diplomata táska ami nála van, egy szép és drágaforma tatyó, két kender madzaggal megerősítve a bőrmarkolat műanyag füle.

Eta haroseva... Mivel nincs nálam a túlélő szettem (mert minek), így a fotós táskában lévő gyorskötözővel operálok. Talán ma kibírja azt keresek valami madzagot. Újra felszerelve irány a jég!

A piaccal szemben kis kikötő, itt rácsúszok kicsit havas, de ahol nem ott sem csúszik nagyon a csizmám, pedig van nálam jégtalp. Megyek befelé egy nagy rianás felé, k. nagy reccsenés, minta pont alattam lenne, (nem tagadom beszartam) de szép nyugodtan figyelve hogy mozdul-e valahol elindulok kifelé (ahogy tanultam). Már kicsit óvatosabb vagyok, de nem értem, mert ahol átlátok ott legalább 50 cm jég van. Elindulok észak fele ott láttam egy embert, a jégen babrált, reméltem lékhorgász, de csak vizet próbált meríteni.

Csinálnak egy fa akna ajtót a jégre és a közepéből láncfűrésszel kivágják a jeget és ha sűrűn merik nem fagy be. Ez be volt, ember előbb fejszével kínálta, aztán jött a fűrész. És jött a víz. Közelebb merészkedtem a rianáshoz, közben kinn már hallottam a rémes zajokat amiről olvastam. Próbáltam videóra venni, recsegés kongás és morajlás nagyon mélyről. Félelmetes. Feláll a szőr a hátamon. Közben tűz a nap és valószínű ez okozza a hőtágulást a rianáson ezért recseg-ropog. Néhol felbuggyan egy kis víz is. Kamera pár perc után megfagy, leáll. Error. Összepakolom a jégen szétszórt cuccomat és indulok visszafele a fekete jégen. Fekete jég... Igen ha lefelé szépen van megfagyva fekete. Nagyon mély a víz, a parttól párszáz méterre már lehet 1-2 száz méter mély is. Középen pedig 1000 méter felett. A legmelyebb pont 1600 felett van, ezért fekete.

Visszafordulok délnek, rájövök hogy mi hiányzott! Eddig hátszelem volt, most a pofámba. Szar a hideg szél nélkül (szegény édesanyám mondta sokat) megkaptam. Folyik a könnyem, és ami azonnal nem a szempillámon köt meg, az a taknyommal elegyet alkotva tömbbe fagy a szám és az orrom között… A nyelvemmel elérem a végét (biztos fini sósfagyi) de első próbálkozás után az is odafagyott. Így inkább nem próbálkozom mert hülyén néznék ki ahogy az első kocsmában belebukok egy kancsó langyos vízbe. Kemény vagyok, megyek! Nem kemény, hülye - de kemény leszek! Ha megfagyok... Visszaértem a központba ahol egy jégszobor kiállítás van, próbáltam fotózni a kerítésen kívülről de eddigre már a Nikon is feladta. Tükörreflex hipotermiás lett. Most már tudom hogy kb. 2 órát lehet kint a gép, és jégkocka. Parti kocsma meleg tea. Egy nejlon ablakos fa tákolmány, de ahogy süt a nap nagyon jó idő van bent. Lehet vagy -8 fok! Tea gagyi műanyag pohárba 20 rubel, de az élmény.

Próbálom elvinni az asztalig a tűzforró italomat ami folyékonyra olvassza a poharat, éppen elérek a célig csapódik az ajtó beesik két oroszlány.. kérnek két sört hulla részegek 14.15 kor.. Könyörögnek a kocsmárosnak hogy csavarja fel a hangerőt, mert buli van a lábukban.. Rettenet randa szegény mindegyik, fogsoruk mint a szibír kerítés (néhol egy deszka...) A vékonyabbik kiszúrt magának, gazdag külföldi turista.. huhuuu Mellem ül.. a fogához képest a szájszaga hmmm… Veszettül hadar valamit es megpróbál puszilgatni.      Nem tudom hogy menekülök. Nézem a kocsmárost az meg engem, ő is sokkot kapott, indul felé a másik szépség, berohan a pultba és elindít valami csoda orosz slágert. Tudta mi kell a népnek! Ez fontosabb volt mint a férj szerzés. Próbáltam feltűnés nélkül meginni a teám pakolok és tipli! Hál' isten egyikük fellökte a másik sörét és ezen kialakult vita közben én már leléptem!

Benn voltam a jégszobor parkban. Jégház jégjátékok jégnő jégapó jéghegy jégcsúszda, stb... Irány dél! gondoltam visszamegyek a jégre és lesétálok a Bajkál múzeumig. Kb. 4-5 km. Jó tréning. Közben láttam egy légpárnás hajót. Ez nagyon jó buli lehet! Szembeszél, szemüvegben kicsit jobb.

Egy óra múlva a gépem lefagyott, teaszünet, partra szállok itt a medvés ház ahol tartanak egy macit az udvaron. De nem akarom megnézni nem szeretem az ilyet. Medve erdőbe!

Ahogy kijövök találkozom a tegnap esti párral. Nagyon jó fejek. Ugyan koreai forma mindegyikük, a lány ausztrál, a fiú meg francia, de azt mondjak hogy mindkettőjük ük meg dédszülei mentek az új hazába, így ők már ottaniak, de most nekiálltak kínaiul tanulni mert az is sok volt az őseik közül. Kínából indultak, Mongólia és Oroszország a menetrendjük. Nem sok mindent tudnak, kérdeznek, én pedig élvezem hogy mesélhetek. Ráviszem őket a jégre. Nem mertek eddig rámenni. Fotózkodunk, egyszer csak hatalmas csattanás mellettünk egy 2 centis rés nyílik. Kimenekülünk. A partnál figyel egy öreg aki csóválja a fejét... Ott egy szauna a semmiben a parton a kis beugró a tóba… Lehet emiatt reped? Nem tudtuk meg, szegények frászt kaptak. Egy óra séta után megtálaltuk a múzeumot.

Ez egy jó múzeum, 330 rubel (2000 Ft) a kiállítás és az akvárium. Jó, informatív, sok érdekességgel, keletkezés, élővilág, halak, nerpa, farkas, rozsomák, minden van. Az akvárium nem tűnt olyan csúcsnak, de a végén egy nagy üvegfalú medencében két nerpa játszott. Itt leragadtunk fel órát. Innen megbeszéltük hogy lemegyünk még délebbre az Angara kifolyásához. Itt már nincs befagyva a tó, nagy táblák úsznak de folyik. A nagy áramlás miatt itt csak nagyon nehezen fagy, a komp is jár még a folyó túloldalára. Visszafelé több autót is láttunk amik elindultak a jégen a szemközti oldal felé. Ez jó - gondoltam - akkor feljebb biztos jó a jég.

Közel két óra séta közben besötétedett. A nyugvó napról még csináltam pár képet és befagytam. Pár perc alatt eltűnik a hegyek mögött: ahogy hallottam - az ördög lekurblizza a napot. Visszaértünk a központba, ahol próbáltunk netet lopni - kis sikerrel. De egy két percre volt. Aztán étterem. Ők kinéztek egyet az útikönyvükbe, elsőre elhibáztuk, valami drága helyre ültünk be, de kiderült hogy egy a gazda, van olcsó és drága étterme egymás mellett. Nagyon sok étterem és kávézó van a kb. 7-8 kilométeres részen, jelenleg vendég minimális. Kaptunk angol étlapot.  Én leves - omul kombót választottam. Ettem volna más halat, de nem volt, így maradtam a leghíresebb bajkálhal mellett. 9-kor kidobtak, pedig nagyon beszélgettünk.

Elköszöntünk, ők indulnak Irkutskba, majd onnan Moszkva, Szentpétervár. Én irány a hegyre. Egyedül a házban. Éjjel 2:14. Nem tudtam sehogy netet varázsolni, az orosz telefonon sincs térerő. Lefekszem.