6. nap - Oroszpláza

Megint elaludtam...  Reggel általában rosszkedvűen kelek, és nem akarok kimászni.

De menni kell! Összeszedem magam bepakolok, megpróbálom a nehéz dolgokat alulra tenni hogy ne szakadjon le a hátam. Elköszönök és lecsúszok a központba, elmúlt dél. Pont áll egy kisbusz a parkolóban, betuszkolom az ember méretű zsákom és indulunk is. Nagy köd van, de nincs már olyan hideg, a háznál csak -32-t mutatott reggel a mérő. Eddig a legjobb! Fiatal sofőrünk csapatja a farát szépen (hátsókerék hajtású a kisbuszok nagy többsége és ő élvezi hogy kanyarban nagy gázt ad így oldalra csúszva veszi be azt) az utasok rajtam kívül nem élvezik. Egy idősebb férfi kapaszkodva kiabál vele, de emberünk hangosít a rádióján és nyomja, mint süket az ólajtót. Ahogy haladunk Irkutsk felé, egyre jobb az idő, a nap is kisüt. Beérünk a városba, leszállok a végállomáson, és gondoltam megyek egy kisebb kört, hátha tálalok valami olcsóbb szállást (drága város), eddig 1600 rubel a legolcsóbb, de bemegyek egy-két helyre, tán úgy tudok alkudozni. Hát nem megy, mindenhol kötik az ebet, pedig sehol senki, nem értem, de ez van. Sétáltattam egyet a hátizsákot - vagy 2 órát. Elmegyek a piac melletti szállásra ahol 1600 egy éjszaka. Persze várnom kellene, mert nincs tiszta szoba.. mondja a recepciós néni a összetákolt ódon faház tetőterében. Jó, addig vacsorázok.

Elmentem a piacra., ahol van egy pláza. Nem ám europláza! Oroszpláza! Több ilyen helyen is voltam már, ezek szerint nekik ilyen kell - totális káosz. Labirintusrendszer, kis üzletek és folyósok. Egy szinten általában egy fajta áru: ruházati szint, műszaki, ékszer, kacatszint, gyerek és egyéb szint. Emeletenként 300 üzlet! Megnéztem egy táblán, maximum akkora, mint a fél Mamut. 4-5, de max.. 10 m2-en elválasztva, de nem mennyezetig csak kb. 1,8 méter a paraván. Körömcsipeszt kerestem a lefagyott részek amputálásához. Eltévedtem jól, de tájékozódó képességem csak nem hagyott cserben és kitálaltam. A bent lévő étteremben cigiztek vagy 100-an így nem azt választottam. Nem tálaltam semmi jó lokális gasztronómiai fertőt, így az előző körben felfedezett Traveller Caffe-ban kötöttem ki. Nincs szeszesital. Kaja kicsi adag , de finom, natúr hús mindenféle zöldséggel. A fénypont, kértem egy kávét a végén, nagyon sok kávés ereklye és kép van az egyébként nagyon előkelően berendezett helyen. Bomba jó volt! Itália egyenesen Szibériában! Tökéletesen elkészítve, ahogy kell! Nade nem ezért jöttem ide!

Visszamentem a hotelembe, elfoglaltam a szobámat, hát… Gettó. Közös fürdő, de az legalább a szobám mellett. Kicsit levetettem a rétegekből, vékony gatya egy pulóver, mert igen meleg lett: -13-at is láttam egy világítós táblán, jól oda sütött a nap! Elsétáltam a vasútállomásra, már a fejemben a város. Ez hülyeség volt, (kesébb látom kárát) kb. 1,5 óra. Na jegyvétel! Tehát aki nem beszél oroszul, vagy nincs segítsége az vegyen előre a neten! Se menetrend, se tábla, se információs pult...

Az egyik sarokban tálaltam egy gépet, ami egy érintőképernyős menetrendnek tűnt. Az embereket kérdeztem, de mutatták hogy menjek a kasszához és kérjek, itt nincs ilyen. Aztán visszamentem a viszonylag újnak tűnő géphez. A teremben lévő emberek egyre közelebb húzódtak hozzám és nézték mit csinálok. 10 perc alatt megfejtettem. Addigra már az egyik pénztáros is mellettem állt és tapsikolt hogy ez milyen jó! Reggel 5, és a következő 15:20. Mutatom a pénztáros hölgynek hogy a 15:20-assal akarok menni. Erre valami estéről beszél… Nem értem… Aztán kiderül, a vonatok moszkvai idő szerint vannak kiírva, nehogy értsd! Akkor kiszámolom hogy van egy itt 10:10-kor, az jó - mondja a néni, aki közben veszettül nyomja a gépet.. Beállok egy sorba és beadom a cetlimet amire felírtam a vonat számát és az indulás idejét. Csak azt nem, hogy hova akarok menni. Néni hadar oroszul az üveglap mögött, én a kis doboz hangszóróból egy kukkot se értek. Aztán odahajol a lyukhoz: Kuda? Ja, mondom Ulan Ude... Valamit még kérdez, bólogatok, valamit a hellyel kapcsolatban, kinyomja a jegyet, és elmagyarázza, 340-es vonat, 15. ülés. Ok! Találtam egy önkiszolgáló éttermet - végre népkonyha! Kértem egy borscsnak kinéző levest, és grecskát húsgombóccal - és egy Három Medvét. Leültem falatozni, az amúgy nem túl gázos helyen, ahol ugyan két részeg a csinosabb hölgyeket kicsit zaklatta, csak beszélgetni akartak. Aztán ahogy az étterem sorában álló hölgy jött sorra, a kassza mellett álló fiatalember két ütéssel mindkét embert földre küldte. Na jó, harc a büfében. Kihúzkodta őket minta mi sem történt volna. Ezek szerint ez minden napos itt…

Visszafele felültem egy kisbuszra. Ez még okos dolog erre keletre, egy rakás sokszemélyes busz ki van írva hol áll meg, felszállsz, és ahol leszállsz fizetsz, városon belül 12 rubel, 100 forint. Minden közlekedési eszköz ennyibe kerül. Troli, villamos, iránytaxi ez a kisbusz marsrutka, városi busz. A sofőrnek kell fizetni, nincs potyázás! A villamoson kaller van, a trolin a sofőr mellett egy tálca és mindenki önkiszolgál. Bedobja, ha több visszaveszi a visszajárót. Nem tudom a magyar menetjegy árakat, de lehet megérné. Most kb. 8-an ültünk a buszon és míg én leszálltam vagy 10 ember fizetett. Az kb. 200 rubel, ha hazai menetjeggyel számolunk? Megéri? Beültem még a netezős kávézómba, ahol nincs orosz sör. Maradt a vodka-tea. Leveleztem éjfélig, aztán visszasétáltam a bungimba. Összepakoltam, és reggelre másfél órával előbbre felhúztam az órát. Alvás.