A negyedik lépés
Negyedik alkalommal keresem a kalandot a vadkeleten. Három előző Oroszországi
túrám során szerzett élményeim további gondolkodásra késztettek. Szeretnék újra
elmenni a Bajkál tóhoz…. Télen... A nem szűnő vágytól égve, gondoltam lehűtöm
magam a téli Szibériában.
Mivel az előző túráink a nagy hírverés ellenére sem lettek népszerűek a
kalandorok körében ( a jelentkezők indulásra mindig elfogytak..), ezen okból már
nem reménykedtem nagy társaságban, de több okból kifolyólag egyedül is nekivágok
a jégkorszaknak.
A 2009-es autós úton szerzett ismerősök sokat beszéltek a télről, a Szibériai
télről, melyről híres az a vidék. Sok gondolkodás és borgőzös beszélgetés után
körvonalazódott bennem a gondolat.. Szibéria , tél, Bajkál, jég... Sokat
keresgéltem és olvastam a lehetőségekről, kértem segítséget akitől tudtam..(
nagy hatással voltak rám: Sántha István antropológus, Cadillac drive Fábry
Sándorral, Vladimir Klimov néhai Orosz barátom aki elsőként mesélt nekem a
csodás és misztikus tóról, Usty Ilimszki baráti kör..) 2010 telén már tudtam.
„Át akarok menni a jégen”
Első tervem az volt hogy december végén indulok repülőgéppel Irkutszkba majd
innen Olhon sziget onnan az átkelés Barguzinba, ezután Ulan-Ude és haza. Az ott
élő „ismerősők” –től kapott információk alapján január végére toltam az indulást
,mert a jég csak február 6.-után járható hivatalosan.
Így a végleges haditerv:
Január 29. - indulás Irkutszkba. Kis kulturális tevékenység, (Balatonfüred és
Irkutszk közti önkormányzati kapcsolat mélyítése…) Hiányzó felszerelések
beszerzése.
Február 2. - vonatozás Ulan-Udéba. A Burját főváros megismerése..
Február 5. - Valahogy eljutni Barguzinba - A Barguzini küldetés!
Február 8. - Ust Barguzinból megpróbálok átkelni a Hoboj fokig, a tó jegén.
Olhon sziget itt kicsit pihenek (sámán szikla,)
Február 11. - Vissza Irkutszkba (ez még kérdéses hogy hogyan..)
Február 17. - Hazarepülés
A Barguzini
Küldetés:
Az 1989-es sok port felkavart Petőfi Sándor földi maradványainak fellelése
Barguzinban ügy. Az első hirdetett 2009-es Bajkál tavi túrámat az interneten
észrevette Kardos Lajos aki a Barguzini ásatásokon személyesen részt vett, azóta
szívén viseli a Petőfi ügyet, a Petőfi Bizottság titkára, majd elnöke. Azzal a
kéréssel keresett fel, ha el tudunk jutni Barguzinig, koszorúzzuk meg a sírt
ahol nagy költőnk maradványait fellelték.
Én ígéretet tettem neki, hogy megpróbálok mindent elkövetni, hogy átjussunk a
Bajkál tó keleti partjától nem messze található kis Burját városba és eleget
tegyek Magyarként kérésének.
Sajnos 2009-ben ez nem sikerült. Azóta is jó kapcsolatban vagyunk Kardos Úrral
és meséltem neki a terveimről, és biztosítottam afelől, hogy az idén megteszem,
amit megígértem.
Kardos Úr felkért, hogy vigyek el egy másolatot Petőfi Sándor koponyájáról a
Barguzini Múzeum igazgatójának. (A barguzini emberek biztosak abban hogy Petőfi
köztük élt, a múzeumban gyűjtik a verseit, képeit és ismerik történetét, sőt
róla elnevezett hajót is találunk a közeli kikőtőkben…)
Mivel a felkészülésre szánt kutatómunka során (már a legelső útnál) kiderült
hogy a reális Orosz életről, a Moszkván és Szentpéterváron kívüli világról nincs
információ ezért elhatároztam, hogy kalandjaimat, tapasztalataimat mindenkivel
megosztom a
www.balatonbaikal.com oldalon és ahol tudom elmondom hogy mi is van a
Nagy Oroszországban. Rengeteg fotó és video anyagot készítettem, amit próbálok
publikálni szerény lehetőségeim szerint.
Az előző
műveletek:
2006 Balatonfüred-Moszkva (autós túlélő és teljesítménytúra 2400 Km 26 óra..)
Tisztelettel: Keszei Csaba
Balatonfüred, 2012. január 25.