Kilencedik nap - vissza Petropavlovszk-Kamcsatszkijba

Indulás után postára akartunk menni, de kiderült hogy a világvége ezen bugyrából lehetetlenség képeslapot küldeni. A faluban néztük a szemetes konténereket. Egy nagy rácsos bódéban vannak, ami belülről is zárható. Ezt már Esso faluban is láttuk. A megfejtés: a maci itt mindennapos vendég a faluban, és szeret a szemetesben turkálni. Ezért azokat bezárják, így a maci ideges lesz, és ha meglát egy embert a szemetes körül, akkor azt megpróbálja megbüntetni. Így más lehetőség nem lévén a megtámadott személy menedékként tudja használni a ketrecet amiben a szemetes van.

Az első benzinkútnál megállván tapasztaltuk a rideg valóságot: -40 fok volt. Ez a nap az utazásról szól, több mint 600 km-t kell lebillegni vissza az első napi szállásunkhoz. Útközben átszeltük a befagyott Kamcsatka folyót, és útközben még fotóztuk a csodaszép fagyos tájat. Petropavlovszkba érvén a lemenő nap sugarában nagyon jó felvételek készültek a város felett terpeszkedő Avacsa vulkánról.

Bevásárlás a sok finom tengeri herkentyűből, ami ma: tengeri uborka, kamcsatkai rákolló, lepényhal ikra, csuvicsa kaviár, nekra hal. Alaposan megvacsorázunk, Oleg barátunkat elérte a kamcsatkai dögvész, így begyógyszerezve lefeküdt, mi pedig bevodkázva kimentünk fürdeni a tóra.