AZ ELŐZMÉNYEK

Avagy honnan pattant ki a Bajkáli szikra.

 

2006 év szeptemberében felhívott Péter barátom ,közölte hogy el kellene menni Moszkvába (autóval).Egy közös Orosz barátunk autóját kellett kivinni vámügyintézéshez.
Engem nem kellett rábeszélnie készült a vízum ,csukódott a  kis bőrönd, előkotortam néhány térképet a gyűjteményemből és mehetünk.
Kisebb útiterv és tennivaló megbeszélés után este 8 kor elrajtoltunk Balatonfüredről.
Az akkori Orosz-Ukrán viták miatt a Szlovákia, Cseh ország, Lengyelország, Litvánia, Lettország, Oroszország útvonalat találtuk a legmegfelelőbbnek.
Péterrel már több hirtelenjött Európa túrát gurultunk végig, ez is jó  kihívásnak tűnt.
Az utazás Oroszországig mondhatni uniós körülmények között zajlott ,kivételt képez ez alól az autópályák teljes hiánya.
Az orosz határig 1600 Km-en nagyjából 150 Km-nyi autópálya van és ennek nagy része nálunk és Szlovákiában.
Magunkat és az autót sem nagyon kímélve az éjszaka átszáguldottunk északi szomszédainkon  , hajnalra már a Litván benzinkúton szürcsöltük a meglepetésünkre minőségi kávét.
A Litvánokról csak jó emlékek maradtak (normális áron váltották az eurót, még a benzinkúton is), ha megálltunk azonnal mellénk állt egy autós megkérdezni mi a problémánk , útbaigazítottak merre menjünk.
A Litván - Lett határon okoztunk némi meglepetést a 2 négyzetméteres fakunyhóban székelő határőrnek.
A Lett határ egy senkiföldje földút ahol kerti budoárnak néztük a határőrbódét, de ahogy közelítettünk felé előbukkant belőle a határ őrzője.
Elkérte okmányainkat, hosszas nézegetés és szemfelhúzkodás után rámutat az autón lévő H betűre, s kérdi Horvácká? Holland?  Nézünk rá meglepődve ,én mondom neki "nyet vengrijja" akkor ő néz rám meglepve és kérdi " pacsemu H" mondom neki "HUNGARY" erre ő nézi az útlevelem amire az van írva Magyar Köztársaság! Ezen a ponton mattot kapott visszaadta iratainkat, morgott még valamit és bajsza alatt mosolyogva mutatott hazája felé "davaj davaj"
Lettország Oroszország felőli része rettenet szegényesnek tűnt nekünk ,de az emberek itt is kedvesek voltak.
A nagy Oroszország kapujában:
A határ előtt 20-30 Km re az út szélén láttunk egy toi-toi wc-t, aztán 500méterre még egyet  (furcsa nincs a faluba klo? Gondoltuk mi) ahogy haladtunk egyre sűrűbben ékesítette az út szélét a műanyag doboz. Aztán megláttuk a kamionsort, csaptunk a homlokunkra mindketten "aha nekik kell! " a határ előtt már 30 Km-re? ,szóval itt napokig tart az átjutás!.
Szerencsére személyautóval előre lehet menni, beérkeztünk a Lett határra ahol már nem kis bódé állott.
A vizsgálat nem tartott soká rajtunk kívül 4 autó akart átjutni Orosz hazába, de ők helyiek voltak, az utolsó akadálynál a velünk foglalkozó csinos határőr hölgy ötször is megkérdezte hová megyünk?, oroszul is angolul is, mi hajthatatlanul válaszoltunk MOSZKVÁBA!.
Ellenőrizték a vízumunkat, még egyszer átvizsgálták a kocsit és intettek Davaj!
Párszáz méterre kis kék bódé, benne határőr bácsi , figyelmesen néztük az előttünk haladó Lett autóst ,mi is odamentünk a bódéhoz és beadtuk az útlevelünket .Határőrünk feltolta szemüvegét és belekukkantott kék útlevelünkbe, merengve nézte majd lekoppantotta az asztalára és mondja nekünk: papír? ,mi nézünk rá bután majd lekoppantja még egyszer és néz,  ekkor megvilágosodtunk, átadtuk a "papírt" amire ő gondolt, kitöltött egy fecnit odaadta és mutatta ,menjünk tovább. Beálltunk a számunkra is ismerős határállomásra (mint régen Ausztria felé) megálltunk egy ablaknál beadtuk a papírjainkat és vártunk.
Papírjainkat bevitték az állomásra majd, 20 perc múlva nem túl rokonszenves fegyveres őr hozott egy rakat cirill betűs nyomtatványt, kiállított a sorból (ahol nem álltak sokan, az egész állomáson kb 6 autó) üvöltött hogy töltsük ki, én kiszálltam a kocsiból hogy az ablaknál ülő hölgytől segítséget kérjek, de ekkor a fegyverét mutogatva  visszazavart a kocsiba.
Megpróbáltuk nagy orosz nyelvtudásunkat megcsillantani,de akadt bőven ismeretlen kérdés (szállít e emberi szervet átültetés céljából? Hehe)
Telefonos segítséget kértünk ,de mire elkezdtük a beszélgetést a fegyveres visszatessékelt bennünket az ablakhoz, ahol a határőr hölgy minden papírunkat kitöltötte ellenőrizte a vízumunkat megnézte a szálloda foglalásunkról készült számlát! (az országba úgy lehet belépni ,ha van előre kifizetett szállás igazolva, vagy meghívót küld egy orosz polgár és bizonyítja, hogy az ott töltött ideig el tud látni mindennel, szoba , pénz , stb.) .
És már gurulhatunk is 3 métert előrébb, újabb ablak újabb papírok itt főként az autóval és behozni kívánt csomagokkal foglalkoznak (a vám) az iratokat nem adják vissza egyik bódéból viszik a másikba egy bő óra várakozás után a hölgy (aki egyébként nagyon segítőkész segít töltögetni a papírokat, sőt) keres nekünk egy angol nyelvű vámárú nyilatkozatot mert azt ugye nem tudja mit hoztunk és kéri jelöljük be mi van nálunk. Ennek kitöltése gyermekjáték ha az ember ismeri a cirill betűket ( a szöveg angol de a betűk cirill.) ezután tüzetes vizsgálódásba kezdenek a kocsiban. Mi kicsomagolva utolsó két Petimama fasírozottas szendvicsét leülünk a kocsi mellé falatozni, így már csak azt hihették rólunk ,hogy teljesen agylágyultak vagyunk vagy valami profi ipari kémek akiket úgysem tudnak megfogni. Az autó vizsgálata közben megkérdezték több alkalommal hová megyünk és miért, mi válaszoltunk ,ők csóválták a fejüket, ez így ment ez 1 órán át. Már a padon alvás gondolatával kezdünk foglalkozni ,mikor a bódéban ülő kedves hölgy szólott hozzánk : a jármű vezetője menjen a 4-es irodába! Péter barátom vágtatott a papír halommal kezében ,de 5 perc múltán szomorúan tért vissza és kért mennyek vele mert valami újabb papírt kapott ,de csak Orosz nyelven próbálnak neki segíteni.
A biztosítási iroda volt a fennakadás oka ahol párszáz dollár biztosítási díj és egyéb más befizetnivalók pénztárba helyezésével visszakaptuk paksamétánkat, futás a bódéhoz hölgy bélyegzett még párat , szétválogatta a papírhalmazt és mutatta mehetünk (két tábla csokit adtunk neki, nélküle még most is ott ülnénk).
Örömmámorban úszva teligáz , de 200 méterre újabb kék bódé! Neeeeeeeeeeeee...
Az előttünk állótól lesünk, odaadja az első kék bódénál kapott fecnit amin már 4 bélyegző 6 aláírás van előkapjuk a kupacot persze a legutolsó összehajtott papírban találjuk meg, leadjuk , az őr bólint "davaj!"
Oroszországban szabadon!
Az első benzinkútnál vettünk egy friss Oroszország térképet , tankoltunk , tovább.
Erdőkön át rosszminőségű úton száguldottunk Moszkva fele , se város se falu se tábla csak néhol egy elágazás, sorompó.
Már sötétedett mikor egy 2x2 sávos autópályára értünk , kicsit megfáradva nyugtáztuk , mindjárt a nagyvárosban. Az autópálya nem tartott sokáig , pár kilométer után útépítés tábla , forgalom beterelve a két sáv között futó földútra, ahol kamionok , traktorok, miegymás.
Este 10 órára, 26 óra erőltetett  menet után elértük az MKAD-ot. Ez a  Moszkva körül épített kb. 400 Km hosszú  2x 5 vagy 6 sávos körgyűrű ,mely katonai céllal épült mint egy kis határ a város körül, de ma a 13 milliós város külső vénája.
Az első kúton megállunk ( mintha nyugati nagyvárosban lennénk) ,felhívjuk Vladimírt (ő orosz barátunk apósa, idegenvezetőnké fogadjuk), ő hitetlenkedve fogadja, hogy ott vagyunk , "ez nem lehet ,ennyi idő alatt nem lehet."
A kútnál várakozva a másodperc tört része alatt fogyasztottam el pár üveg sört , s boldogan mosolyogva néztem a hatalmas város feletti fénybuborékot.
Vladimír begördült új Ladájával kiugrott s mintha 100 éve ismernénk egymás ölelve üdvözölt bennünket, rövid ismerkedés után követtük a külvárosi faluba Vosztrjakovóba-ba.
Így utazásunk néhány üveg vodka elfogyasztásával lezárult , s vártuk következő hetet , hogy Vladimir vezetésével megismerkedjünk Moszkvával és az itteni Oroszokkal.

Ez az út volt a kalandtúránk kiötlésének egyik oka, mely minden kihívást kedvelő utazó számára maradandó élményt nyújthat.

A FŐ OK!

Vladimir Klimov !
Az ember aki megmutatta nekünk Moszkvát és mindent amit lehetett egy hétbe sűrítve az oroszokról.
Aki remek vendéglátóként, nekünk földi halandóknak olyan képet tudott mutatni a hazájáról , melyet minden becsületes hazafi megirigyelhet. A múltról a jelenről másképp,mint ahogyan a könyvek vagy más úti beszámolók.
Én és a hasonszőrű menni akaró emberek sok helyre,országba eljuthatnak ,de úgy érzem hogy valós képet alkotni csak akkor sikerül, ha egy olyan ember segítségét kapjuk, aki büszke hazájára, megmutatva nekünk miért is jó itt élni, sok olyan kérdésre választ kapva amire turistaként esélyünk sem lenne.

A túra ötlet!:
Az egyik délután a városi csatangolás után ,Vladimír nappalijában (több deciliter JÓ OROSZ VODKA elfogyasztása közben) térképeket nézegettünk a mostani Oroszországról, a nagy Szovjetunióról, Magyarországról régen és ma. Vladimír mesélt nekünk a Szovjetunióról a felbomlásról ahogy ő megélte, mi pedig elmondtuk a Magyar honfoglalók történetét, útját.
A térképeken végigfutva, hogy ki honnan jött és merre ment.
Eljutva odáig:" végig kéne menni a honfoglaló Magyarok útján!" .
Tetszett az ötlet, de a térképet bújva az alkohol agyműködés serkentő hatása alatt rövidesen a következő ötlettel álltam elő:
"Ne álljunk meg az Urálnál, mennyünk el Vladivosztokig!" ez akkor ott nagyon jó ötletnek tűnt.
Egymás hátát veregetve megegyeztünk, irány Vladivosztok!
Erre az egyezségre ittunk még egy pár áldomást, és kértem Vladimírt meséljen nekünk Szibériáról, és még azon is túlról.
Az este rettenet részegségbe torkollott, de a fejemben megmaradt, és azóta sem hagy nyugodni a vágy, hogy átkeljek Szibérián.
Történt egy sajnálatos esemény mely aztán végképp pontot tett elhatározásomra.
Vladimír hazatérésünk után pár hónappal betegségben meghalt.
Ez okból kalandtúránkat a legjobb Orosz idegenvezetőnk emlékének ajánlom.

A Balaton-Vladivosztok túrát tervezgetve rá kellett jönnöm, Csita városa után csak sáros földutak vannak, ami nagyon sok időt venne el az utazásból, de ott van a Bajkál tó melyről Vladimír is csodákat mesélt.
A kalandtúránkból  így alakult ki végül a Balaton-Baikal ötlet. (de nincs elfeledve Vladivosztok!)